A tizenegyedik Ecsédi Motoros Búcsú
A tizenegyedik Ecsédi Motoros Búcsú – Ha már elindultam, legyen az a legnagyobb pénteki csúcsforgalom, már örülök az útnak.
Elhagyom a fővárost, néhány kilométer után már Horton kanyarodhatok végre felfelé a hegyeknek. Újra várnak Ecséden, és Szent László éve van!
“A búza lágyan megdől, a nap melegen süt, nyulak menekülnek a barázdák között.”
A kápolnához vezető út meglepően széles lett, de nagy kövek borítják, figyelni kell.
Széles utat, „…én vagyok az Út…” igen. Vigyázni kell, még a szélesnek látszó úton is.
A lelkes ecsédi csapat már együtt dolgozik a sátor alatt, a vacsorának valót készítik elő. Néhány motor van a kápolna kertjében, melléjük állítom az enyémet is, a megszokott helyre.
A padokon beszélgető motorostársak, Csontos Petya barátsággal üdvözöl. Megérkeztem.
Kicsit még magamban maradok, bemegyek a kápolnába, aztán irány a dombtető. A fák közt megbújó kereszthez megyek. A búza lágyan megdől, a nap melegen süt, nyulak menekülnek a barázdák között. Szép fentről a kilátás.
“…újabb motorosok érkeztek…”
Közben újabb motorosok érkeztek, de még mindig nem vagyunk sokan. Családias, csendes minden. Gyülekezünk a kápolnában, falubeliek is jönnek a péntek esti misére. A szeretetről beszél József atya, és az egymásra fordított idő fontosságáról. Besötétedik mire kijövünk gyertyával a kézben a kápolnából. A megtiszteltetés – hagyományosan – engem ért: én vihetem a menet élén a keresztet. A Kántor úrral együtt énekelve méltóságteljesen járjuk az utat, az ének a szívünkből árad. Pislákoló fények töltik be a Mária szobor talpazatát, csillagok borítják az eget, szép este lett.
A vacsora kész, jól esik a meleg étel. Kecskedudaszó hallatszik a sötétben. Saját kecske volt, mondja Szoki mosolyogva.
“Napfényben fürdik a kápolna.”
A reggel. Napfényben fürdik a kápolna. Mire mindenki felébred, már a véradó kamion is behátrál a kerítés mellé, egyre több motoros érkezik. A büfében kolbász serceg, kávéillat száll, az ajándékárus is pakol. És megtelik a kegytárgyas asztal is a kerítésen belül.
Az ünnepélyes megnyitó után „sportolók egymásközt” címet is viselhetné a beszélgetés, de igazából mégsem. Kiss Gergely olimpikonnal beszélget Bálint, azaz Gergő beszél, és Bálint segít nekünk kérdezni. A véradók folyamatosan sorban állnak a kamionnál.
Korai ebéd után egy rendhagyó író – olvasó találkozóval folytatódik a nap. Benkő László történelmi regény-íróval beszélgetek. Tavaly ismertem meg Őt, de úgy köszönt, mintha évtizedek óta ismernénk egymást. Most régi és új könyveiről, a Szent Lászlóról szóló regényfolyamról, terveiről, írásainak műhelytitkairól és otthoni mindennapjairól is beszélgetünk. Nem marad ki a motorokhoz fűződő emlékeinek elmesélése sem.
“A szabadon szálló madarak sokszor megpihennek a kápolna tornyán, sőt a keresztjén is. “
Repül az idő. A motoros felvonulás óvatos meghirdetése után az arra vállalkozók (mert az út ugyan széles, de rögös is…) a falu körbemotorozása után a solymászbemutatóra érnek vissza. A szabadon szálló madarak sokszor megpihennek a kápolna tornyán, sőt a keresztjén is. Mintha tudnák, hogy a hét végének tetőpontja a szentmise lesz.
A pálos motoros Balla Barnabás atya a köztünk élő rejtett farkasokról is beszélt. Az altatódalt éneklő kisfiú és újszülött kishúga igaz történetével zárta a szentbeszédet. Bizony, a szeretet gyógyít! A motorok megáldása után már sokan búcsúztak. Gyorsan eltelt a két nap. Pötivel óvatosan gurultunk a falu felé a széles, de köves úton.
Petyától egy Szent László könyvet kaptam ajándékba – megköszönte a segítséget és a pénteki keresztvitelt.
Barátom! Sokkal súlyosabb keresztet is elbírnék, hiszen a szívem előtt fogom, a fehér pólómban!
Macho