A kő marad – Déva 8.
Szeptember 15.-e, szombat egy várva- várt nap volt a torockói gyermekotthon lakóinak: aznap többet nem kellett megkérdezni, hogy hányat alszunk, amíg jönnek hozzánk a motorosok. Még a csepergő esőnek sem sikerült elrontani a lelkesedést, amivel fogadták a körülbelül 300 főnyi résztvevőt. A torockói és dévai gyermekek szép műsora után árverés volt majd szentmise következett Csaba testvérrel az unitárius templomban, a kedves helybeli lelkész meghívására. Nagyon szép, örömteli napunk volt!
Minden gyermekünk nevében szeretném megköszönni a motoros barátainknak a segítségüket, és hűségüket is, mert nagyon sokan közülük sokadjára vettek részt a dévai segélytúrán. Köszönöm a motoros szervezőknek, akik mindezt összehozták, köszönet a Role-nak a szép zenéért, és mindenkinek aki segítségünkre volt és eljött hozzánk!
Szeretettel,
Iringó
http://www.magnificat.ro/portal/index.php?option=com_zoom&Itemid=31&catid=1593&PageNo=1
Szeptember 14-16 között részt vehettem a Hunyadi Rend által szervezett erdélyi túrán. Régi vágyam volt, hogy megízleljem a motorozás örömeit, hogy megérezzem, mi iránt rajonganak a két keréken száguldás hívei. A túra végcélja ezúttal Torockó volt, a Böjte Csaba által alapított Kis Szent Teréz Gyermekotthon meglátogatása.
Mint először motorra szállótól a hosszú úton többször megkérdezték, eljött-e már az a pillanat, amikor megbántam, hogy csatlakoztam. Mert a motorral utazó mindig ki van téve az elemek játékának: eső, nap, szél nincs tekintettel semmire. Most is volt mindegyikben részünk, de mindez elenyészett abban a pillanatban, amikor az otthon kis lakóival találkoztunk.
Műsorral vártak bennünket, énekeltek, szavaltak, meleg étellel kedveskedtek. Az estét Böjte atya nagyon is a mának szóló, de mégis a klasszikus, örök emberi értékeket hirdető miséje zárta a helyi unitárius templomban. Beszéde felekezettől és kortól függetlenül mindenkinek szólt: a Testvér kiemelte a cselekedni tudás, a tanulás, az egymásra való odafigyelés és az összetartás fontosságát.
Az úton az érzelmek kavarogtak bennem.
Megható volt, amint a motorosok elvitték egy-egy körre a kisgyerekeket, akik számára ez akkora élmény volt, hogy el sem akarták engedni vendégeiket, szinte élő lánccal zárták el a faluból kivezető utat. És lehet, hogy közhely, de láttam, hogy a marcona külső, a bőrruha és a sok lóerő mögött valóban vajszív lakozik. A motorosokat a modern kor lovagjainak láttam, akik le tudnak hajolni a védtelen gyermekekhez is.
Elámultam, amint végigtekintettem a Kárpátok lankáin lefelé ereszkedő 150-200 motoroson, hiszen a Bujdosó Janó által alapított Hunyadi Rend hívó szavára Erdélyből és az Anyaországból, sőt Felvidékről és Délvidékről is csatlakoztak.
A tulipános ládába bedobott adományt az esti misén adták át Csaba testvérnek, aki elmondta, hogy ebből az otthon téli tüzelőjét fogják megvásárolni. Az összeget gyarapítja Buzás Dalma ikonfestő a Csíksomlyói Szűzanya képére befizetett pénz, melyre licitálni lehetett. Felemelő érzés volt tudni, hogy a motorosok adományai milyen nagy segítséget jelentenek a szükségben.
Motoros életérzésre vágytam, de sokkal többet kaptam. Példát összetartásból, segíteni akarásból, szolidaritásból, felelősségtudatból. Mert a hobbi, a motorozás iránti szenvedély csodálatosan összekapcsolódott egy nemes céllal: a rászorulók támogatásával.
Széles utat, Hunyadi Rend!
Andok Zsuzsa
http://www.e-nepujsag.ro/op/article/motorosok-sz%C3%A9kelyk%C5%91-alatt
