Déva 2023

Kapitány, Főkapitányom!

A nemzetiszínű szalagot kicseréltem Krisztus vállán. A régit eldugtam Déván, de ezt tudod.

A makói kemping nagyot változott a 18 év alatt. Nem találtam a régit. És a régi barátok sem mind voltak ott. Nem volt V-Max kipufogóbrummogásos ébresztő a hűvös hajnalban, madzagra kötött részvételi lapokat sem kaptunk.

De elindultunk a nagylaki vasúti rámpától Rendesen, ahogy kell.

A lippai benzinkút megszűnt azóta, a motel, ami előtt az első dévás csoportképet csináltuk akkor, szintén nincs meg. De az új menetrend szerint tartottunk egy hosszabb pihenőt a savarsini benzinkútnál, hogy az utolsó majd’ nyolcvan kilométer gyorsan elguruljon a kerekek alatt.

A mindent rendező Szentlélek munkája volt az, hogy a dévai találkozási pontra öt percben egyszerre érkezzünk meg- ahogyan azt már régen gondoltad: mi, aztán a felvidéki motorosok, a székely motorosok, és a délvidéki motorosok, mintegy 140 motor. Díszkapun vonultunk be a kolostor udvarára, ugyanaz az érzés, mint minden évben. Csaba testvér szeretetteljes szavai után Bonaventura atyával megáldottak minket és a motorokat.

Ebéd és gyermekmotoroztatás. Ahogy lenni szokott. Kevesebb a gyermek, ezért vállalkozó nevelők is felülhettek a hátsó ülésekre. Aztán jöttek a rendőrök, figyelmeztetettek minket. De csak a legvégén, már amúgy is menni kellett, az ünnepi program folytatódott. A gyerekek műsorral készültek, Csaba testvér a Gyermekek Bajnoka elnevezésű kitüntetést kapta tőlük, a megható szavak mellé.

Szentmise után a vendégként meghívott Prof. Dr. Kásler Miklós úr, a Magyarságkutató Intézet igazgatója, volt emberierőforrás-miniszter megnyitotta a 2023-as tanévet.

Mi pedig kivonultunk a Kastélyhoz. A srácok sátrakat állítottak, matracokat, ágyakat foglaltak és keresték a büfét, de az aranyos ládika is szépen telt.

Ahogy sötétedett, kezdődtek a koncertek. A kovásznai nevelőotthon gyerekei és vezetőjük Kolozsi István, azaz a Sicton remek számokat választott, volt, amit kórusban énekeltünk velük, de volt hogy csak egy kört alakítottunk, aminek a közepébe be-beállt valaki. „Körbevettek jó barátok és rosszak…”

Kis szünet után a délvidéki Fokos zenekar zendített rá vérforraló dalokra. Mindenki táncolt, elfeledve a sajgó derekakat, fájó hátakat. A két helyen felállított büfékben pótolhattuk az elégetett kalóriákat. Néhányan önként kiállva szépen énekeltek egy-egy dalt. Szünet a zenében, elkezdtük az Alapítvány és motorosok által is felajánlott tárgyak árverését. A Fokos bőgőse Peti – megvásárolva a főnyereményt – újra a húrokba csapott. Öreg este lett, már éjfél, amikor lassan fogyatkozott a táncolók köre, csendes beszélgetés lett a fergeteges buliból. A zenekar eltette a hangszereket. És a beszélgetés fordult egyet, ez újra elővetette velük az addig nem hallott tárogatót, kecskedudát…

Nagyon későn tértünk nyugovóra.

Reggel meglátogatott bennünket Csaba Testvér, néhány munkatársával és az Alapítvány mostani elnökével, aki motorozik…!

Lassan kiürült a kastély udvara, már csak két motor állt ott. Pötié és az enyém. Eljött a búcsú. Rád gondoltam Testvér, ahogy írtad: „ …Várom, hogy megint indulhassak, cél nélkül, hagyva, hogy a Teremtő vezessen oda, ahová kell! Valószínűleg nélkületek kell indulnom, de magammal vihetem mindazokat, akik segítettek nekem az elmúlt években, akik vigyáztak rám, akik megbocsájtották gyarlóságom, valóban látták küzdelmem. Nővérek, orvosok, barátok, ismeretlenek, élők és segítők! A Bobber, mint Főnix madár, lassan, észrevétlen hamarosan újra repül…
Uram, ülj fel mögém…!!!- és ha lehet, játssz egy kis rock and roll-t „félszívű” fiadnak!!!…”

Velünk vagy ma is, tudom. Azt is tudom, hogy 18 éve másként volt. Ez van. Isten vigyázzon rád Barátom!

Macho