Csíksomlyó 2018.

Csíksomlyó 2018.

Csíksomlyó túra 2018.05.17. – 05.22.

1. nap –05.17. csütörtök

Kora reggel ébredtünk. Kicsit izgatottan, de jó kedvűen, mert tudtuk, hogy egy mozgalmas, tartalmas kirándulás áll előttünk. Vasparipánk már felpakolva várt a garázsban az indulásra. Elindultunk Lajosmizsei barátainkhoz, ahol találkozott a kis csapat és egy finom kávé után nekivágtunk a hosszú útnak Torockó felé. Közben még csatlakozott hozzánk Gyula és Judit Vácról, így már Judittal ketten voltunk utasok. ( benzintyúkok)

Torockó

Szeretem ezeket a hosszú km-eket. A motor zümmögése mellett remekül lehet elmélkedni, elgondolkodni az élet dolgain, miközben nézem a rohanó és változó tájat. Rácsodálkozni az emberekre, más kultúrákra, énekelni és elmormolni néhány imát.

Több mint 400 km után, baloldalra tapadt a tekintetem és nem tudtam levenni szemeim a gyönyörűséges Székelykőről, csak amikor már beértünk első szállásunk színhelyére, Torockó varázslatos kis falujába. Székelykőnek köszönheti Torockó azt az érdekes természeti jelenséget, hogy a nyári időszakban a nap kétszer kel föl. Korán reggel megjelenik az égbolton, majd elbújik a Székelykő mögé és csak később emelkedik oly magasra, hogy bevilágíthassa az egész falut.

Torockó – Gondűző

Mivel hatalmas esőben motoroztunk nagyjából másfél órát, mindenki örömmel vette a fenséges tárkonyos forró levest, a finom pörköltet és az almás süteményt, amit a Szabó Gizella vendégházban a házinéni készített nekünk. Férjének köszönhetően hamarosan minden szobában meleg lett, amiért nagyon hálásak voltunk, mert így reggelre az átázott holmik megszáradtak. Vacsora után esti séta a Gondűzőbe, ahol ízletes Csíki sörrel öblítettük le a finomságokat. Szállásunkra visszatérve mindenki nyugovóra tért, hogy kipihenve rákészüljünk a másnapi újabb km-ekre.

2. nap –05.18. péntek

Torockó

Megint csak korán reggel keltünk, mert még iskolakezdés előtt, fél nyolckor vendégül láttak bennünket egy finom kávéra a Kis Szent Teréz Gyermekotthonban. Néhány motoros barátunkat régi ismerősként fogadta Iringó, valójában közvetlensége olyan volt, mintha minket is ezer éve ismerne. Kicsit szégyenlős, de érdeklődő és csodálkozó szemecskék nézegettek minket. Reggeli idő vége volt, mindenki tette a dolgát. Rend, fegyelem, mégis ki nem mondott szeretet és melegség vett körül. Példaértékű, mint az otthon névadójának élete. ( itt bővebben olvashattok róla: http://www.karmelitarend.hu/kis-szent-terez-elete) Reggelink épp olyan bőséges és finom volt, mint a vacsora. Vendéglátónk szívesen mesélt a világörökség várományos Torockóról, házaik építéséről, elhunytak tiszteletéről és temetkezési szokásaikról. Búcsút vettünk kedves vendéglátóinktól és felmálházott paripáinkkal újra útnak indultunk. A cél: Csíkszentmiklós, Fakopács barátunk 250 km-re található otthona. Fél 4- 4 óra körül érkeztünk meg otthonába, ahol Marikával a feleségével nagy örömmel fogadtak.

Fakopács barátunk gulyáslevese

Finom gulyással vendégelt meg minket, amit ezúton is köszönünk szépen. Étkezés után motorokra pattantunk és Fakopács és helyes kis unokája quad-os felvezetésével elindultunk Csíkszépvízre, ahol a következő három nap szállása volt. Csíkszépvíz mondhatni külterületén áll a mesebeli faházikó. Egyik ámulatból estem a másikba. A ház egy igazi gyöngyszem, a tulajdonos pedig lenyűgözött kedvességével és vendégszeretetével. A lenti helyiségben egy láda Csíki sör, egy üveg pálinka és finom szalonna várt, vert héjú kenyérrel. Igazából én nem tudtam hogyan készül ez a finom kenyér, ezért köszönöm szépen Csiának, hogy elmesélte a készítés módját. Éjszakába nyúló beszélgetés után, már csak hárman voltunk ébren, Imre, Zsolti és én, vártuk a hozzánk csatlakozó Norbi és Gyuri érkezését. Éjféltájban nagy megkönnyebbülésemre be is futottak, rövid beszélgetés és étkezés után lassan mindenki elpilledt és aludni tért.

3. nap –05.19. szombat „Legyen nekem a Te igéd szerint.”

Misére virradt a nap. Már kora reggel gyülekeztek az út menti domboldalakon a misére zarándokoló emberek. Sokan gyönyörűséges népviseletben. Ami számomra szívet melengető volt, az hogy sok-sok tízen és húszon éves fiatalt láttam sétálni a sorok között. Mosolyogva integettek nekünk, ahogy elgurultunk a soraik mellett. Lassan, óvatosan araszoltunk a mise helyszíne felé, hiszen több tízezer ember tartott még arra velünk együtt.1990-től kezdődően mára az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált a Csíksomlyói zarándoklat. A búcsú 1567-ben kezdődött. A székelyek katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata. Motorjainkat az út mentén leparkoltuk és egy helyi kedves házaspárnak köszönhetően a sisakokat be tudtuk tenni hozzájuk megőrzésre.

Csíksomlyó 2018.

Ez után becsatlakoztunk a hömpölygő tömegbe, megmásztuk a hegy oldalát, hogy eljussunk a szabadtéri mise helyszínére, a Kis Somlyó-hegy és Nagy Somlyó-hegy közötti nyeregbe. Elfoglaltuk helyünket a hegyoldalban, miközben hallgattuk a zarándokok névsorát. És igen, hallottuk: Hunyadi Rend. Egy órakor kezdődött a mise. Leírhatatlan, megható. Egyetlen média sem tudja vissza adni azt, amit az ember ott átél. Félmillió ember volt az idei 451. zarándoklaton. A lengyel Marian atya volt a zarándoklat szónoka. Szép és igaz szavak. A mise végén az ember könnyeit nyeldesve hallgatta a himnuszokat. Szűz Mária is megkönnyezte a misét és a zarándoklatot, mert nagy cseppekben eleredt az eső. Lelkem elcsendesedett, megnyugodott. Igen, Magyar vagyok, Magyarnak születtem. Ide tartozom!

Csíksomlyó 2018.

4. nap –05.20. vasárnap

Motorkerékpálosok

Ébredés és reggeli teendőink után búcsút vettünk Csiától, Ildikótól és Brúnótól, mert sajnos nekik előbb kellett hazaérniük, mint nekünk. Várta őket a munka. Elindultak köztes szállásuk helyszíne, Déva felé.

Mi is felszedelőzködtünk és útnak indultunk, hogy találkozzunk a Magyar Pálos Rend motorosaival a Motorkerékpálosokkal. Együtt motoroztunk az Ezer éves határig. Magyarfaluba indultak, moldvai csángó gyerekeket motoroztatni. Az óta megtudtuk, hogy remekül sikerült a motoroztatás. Távol az otthontól köszönjük, hogy találkozhattunk veletek!

Csíkszentimre-Büdösfürdő

Gyönyörű utakon kanyarogva elindultunk a Csíkszentimeri Büdös- fürdő felé, hogy meglátogassuk Attila bácsit és Katikát. Finom sült csirkével vendégeltek meg minket, és páratlanul ízletes pogácsával. Köszönjük szépen. A levegő kellemesen hűs volt, hiszen 1250 m magasan voltunk. Büdös- fürdő moffettákban egyedülállóan gazdag. Megtapasztalhattuk áldásos hatását, mivel vettünk egy széndioxidos szárazfürdőt.
Igen erős értágító hatása van, ruhán keresztül is érezhettük, ahogy felmelegíti, kitágítja az ereket. Magyarországon, Mátraderecskén alkalmazzák a mofetta gyógyító hatását. Szemerkélő esőben indultunk vissza szállásunkra. Vacsora után kellemes beszélgetés folyt az elmaradhatatlan Csíki sör, és jó fajta házi kerítésszaggató társaságában, közben pedig drukkoltunk a darts bajnokságot vívó fiúknak.

5. nap – 05.21. hétfő „ Az esőruhák napja „

Reggeli után felmálháztuk járműveinket, búcsút vettünk szállásadónktól, és varázslatos házikójától.
Motorokra szálltunk és újabb úti célunk felé vettük az irányt. A benzinkútnál elbúcsúztunk Norbitól és Gyuritól. Őket is várta munka, ezért előbb indultak haza. Ezen a napon megdöntöttük az esőruhák fel és levételének rekordját az időjárás csalafintasága miatt. Következő úti célunk: Farkaslaka.

Farkaslaka

Megtekintettük a Tamási Áron emlékére állított kopjafát, és megemlékezésül nemzeti színű szalagot kötött rá Laci a Hunyadi Rend nevében. Állok a kopjafa előtt és nézem a sok- sok emlékszalagot és koszorút.
Megsimítom a hozzám legközelebb eső koszorú szalagját. Vajon kié? Felemelem és elolvasom.: Dabas, Kossuth Lajos Általános iskola 2018. Dabasi lévén melegség, öntötte el kis lelkem. Milyen kicsi a világ. Ezután ajándékot, emléktárgyat vásároltunk a kis kirakodó vásárban. Szebbnél szebb, csodálatos dolog: hímzések, faragások, bőrövek és övtáskák és minden mi szem –szájnak ingere.
Lóra emberek, azaz vasparipákra.

Székelyszentlélek

Nézzük meg a közeli Gordon– tetőn található Jézus szíve kilátót. 23 m magas, és a kilátó csúcsa a fejrészben kapott helyet. A kilátó Európa negyedik vagy ötödik legnagyobb ilyen jellegű alkotása. A hegyről leérve elindultunk az elárasztott falu, Bőzödújfalu felé.
Szomorúság és döbbenet. 1988 –ban költöztették ki a lakókat, legtöbbjüket erőszakkal, egy több száz éves közösséget ítélve halálra. A tó fenekén 180 ház nyugszik. Régi okiratok 1566– ban már említik a falu nevét. 1994- re a falu teljes kiürítése megtörtént és víz alá került két templomával együtt. Mára már a templom tornya is leomlott. Szomorúan álltunk és hallgattuk az akkor 9 éves, mára családapává lett fiatal férfi visszaemlékezését. Csendesen ballagtunk motorjainkhoz, nézem a viseltes ruhában álló fiatalembert. Szerencsés vagyok. Van családom, szerethetek és szeretnek. Van tiszta ruhám és tiszta ágyba hajthatom le a fejem. Van munkám és kenyerem. Azt hiszem, ebben a két sorban minden benne van.

Bözödújfalu

Járműveink ismét Torockó mesevilága felé vették az irányt. Mesefalu, ahol az utcán az idegenek mosolyogva rád köszönnek. Faluvégi kicsi ház, kicsi kapuval. Ez volt a Dr.Demeter Béla vendégház. Kicsi kapun benyitottunk és láss csodát, ott lent egy tündérkert tárult a szemünk elé. Mosolygós, barátságos emberek fogadtak. Elfoglaltuk szobáinkat, majd éhesen ültünk le az ebédlőbe. Jófajta pálinkával nyitottuk a vacsorát, és a folytatásban sem csalódtunk. Leves, sült, sütemény. Igazán finom és ínycsiklandozó volt. Egy kellemes sétás, beszélgetéses sörözéssel zártuk az estét.

6. nap – 05.22. kedd

Haza indulás. Nagyon szép kirándulás volt, de már hiányoznak az otthoniak. Reggeli előtt felmálháztuk a „lovakat” , hogy étkezés után gond nélkül tudjunk haza indulni. Hosszú lesz az út. Búcsút vettünk a vendégháztól, Torockó mesés hangulatától, Székelykőtől. Hmmm… talán a következő alkalommal erőt veszek magamon és megmászom meredek oldalát. Valami azt súgja, hogy lesz még következő alkalom, „találkozunk” még.

Királyhágó

Róttuk a km-eket, meg-megállva tankolni, falatozni, jégkrémezni és megnyújtóztatni zsibbadt tagjainkat.
Mire ismerős utakra értünk, szinte nyári lett a hőmérséklet. Lekívánkoztak a kabátok, meleg ruhák.
Ceglédnél szétváltak útjaink, elköszöntünk egymástól és mindenki az otthona felé vette az irányt. Tartalmas, remek túra volt. Köszönjük szépen. Laci remek kapitány voltál, és nagyon hiányzott Babi.
Köszönjük nektek a csodás útvonalat. Reméljük, Babi már jól van és legközelebb már velünk gurul Ő is.
Jucinak köszönjük a szállások intézését, lefoglalását. Utolsónak pedig köszönöm mindenkinek, hogy ott lehettem.

Ölelés: Zsóka

A Csíksomlyó 2018. túrához kapcsolódó Facebook galériát itt tekintheted meg.