Déva 2022 – Székelyhíd beszámolók
Köszönet Minden résztvevőnek! Köszönet Neked, hogy ha nem is tudtál eljönni, támogatásodat Barátodra bíztad, és elküldted! Köszönet, hogy gondoltál ránk, és a túra szelleme veled volt! Isten áldjon Mindenkit!
Olvassátok hát szeretettel e két beszámolót!
Annyi kép, annyi gondolat, annyi érzés kavarog bennem, hogy azt sem tudom, hogy mivel kezdjem. Azt, amit ilyen találkozásokon meg lehet tapasztalni, azt csak az tudja igazán, aki egyszer is eljön velünk. Kultúra, gyerekek, motorozás, vallás, tánc, népdal, koncert és egy szuper buli, ez mind belefért 2 napba. És bármennyire hihetetlennek is tűnik, ezek mind elfértek egymás mellett és tökéletesen kiegészítették egymást.
Pénteken elsőként érkeztünk meg a székelyhídi szállásukra, ami egyben a strand is. Nagy medence, 92 fokos víz, amit két nap hűtenek, hogy lehessen fürödni benne. Dalma már ott volt várt, kezében a szállás elosztásával. Lassanként érkeztek a többi résztvevők is, főleg barátaink, a Hunyadi Rend motorosai. Boldogan üdvözöljük egymást, mint régi ismerősök és barátok, pedig hihetetlen, de csak néhány alkalommal találkoztunk. Egy közös cél nagyon sok különböző embert tud barátokká kovácsolni. Estére már egész szép számban gyűltünk össze, természetesen a vacsora után buliba fulladt az este, ha már így együtt voltunk.
Másnap reggeli után, aki úgy érezte (magát a buli után) nyeregbe pattant és esőruhát húzva, elmotorozott Létavértesre várni a résztvevők másik részét. Nem kis izgalommal járt a határátkelői szondáztatás, de szerencsére majdnem jól szerepeltek a fiúk. 11 óráig vártuk a társakat, aztán visszagurultunk Székelyhídra. Nekünk, mint mindig, most is óriási élmény ilyen rendezetten, fegyelmezetten motorozni. A csapatból mindenki tudja mi a dolga, jelekből is értik már egymást. Én is és Zsolt is, kezdünk megérteni és megtanulni dolgokat (első közös motorozásunkkor – és ezt nekik sem vallottam be eddig- arra gondoltam, mit kell ennyit integetni; milyen dolog, hogy ha van egy motornak lehetősége, még sem előz.) Most már értem és próbálom alkalmazni- nem mindig sikerrel.
Határ. Igaz, hogy már figyelmeztettük őket, hogy sokan jövünk, mégis meglepődnek, de tartják az előírásokat. Sisak le, személyi, jogsi, motorpapírok, minden, ahogy elő van írva. Majdnem 50 motor. Nem kis időbe telt, míg átnéztek. Nagy meglepetésemre, mikor Macho meglátja, hogy egyedül ülök a motoron, és én vezetek, átadja nekem a csoport vezetését. Óriási megtiszteltetésnek érzem, nem akarom, hogy bármit is hibázzak, igyekszem a legjobban vezetni a csapatot. Remélem sikerült, rossz visszajelzést még nem kaptam, csak Macho intett, nézzek gyakrabban a tükörbe. Végre megérkeztünk, a gyerekek már a kapuban vártak ujjongva. Ebéd után indult a motoroztatás. A gyerekek előre csak nézték a motorokat, az igazán bátrak ültek csak fel az első körben. Némi unszolás után már nem volt olyan gyerek amelyik ne ült volna legalább 5-6 motron. Köszönet a fiúknak, akik a hihetetlenül csúszós, köves úton hősiesen helytálltak, térültek-fordultak az egyre jobban fellelkesedett kis utasokkal.
Motoroztatás után kezdődött a zenés táncos mulatság. Kórus, néptánc, népdal, countrytánc és két szuper zenekar is következett, a Face X Bro és a kovásznai Sicton, az utóbbira indult az esti buli, mert közben beesteledett. Zeneszóra elfogyasztottuk a finom vacsorát és indultunk vissza a táncparkettre vagy éppen a forró vizes dézsába, miközben kitartóan zuhogott az eső és fújt a szél.
Titokban reménykedtünk, majd csak eláll, hát nem így lett. Reggel is esőre keltünk ez egy picit rányomta a bélyegét a társaság hangulatára, hiszen 500 kilométerünk volt hazáig. Reggeliztünk és mise után Böjte atya áldásával útnak indultunk, minden létező meleg, esőt bíró ruhákkal együtt. Biztosra vettük hogy esőben leszünk kénytelenek motorozni, de az őrangyalunk teljes programmal dolgozott! Egész úton az eső előttünk járt, mire mi jöttünk csak a víz az aszfalton árulkodott, hogy nem sokkal előtte esett. Végül három rövid kb. 15 perces megálló, tankolás kávézás és egy hosszabb megállás után, 19, 45-re szerencsésen hazaértünk, pont jókor, már épp sötétedett. Köszönjük neked őrangyalunk.
Ahogy Csaba testvér is elmondta a misén, ezek a találkozások nemcsak a gyerekekről szólnak, mert ugye a fő hangsúly azon van a szeptemberi túrákon, hogy motoroztassuk őket és hogy adományt vigyünk nekik. Közel egymillió forintnyi pénz gyűlt össze, ami óriási nagy segítség lehet a hosszú tél előtt.
Ezek a találkozók rólunk és a kapcsolatainkról is szólnak és a mi példánk tökéletes példa erre. 2020 szeptember elején még csak egy félénk gondolat volt a fejemben, hogy elmenjünk Dévára gyerekeket motoroztatni a Hunyadi Rend motorosai helyett, mert a járvány miatt ők nem jöhettek, mára már egy erős, összetartó közösség tagjai vagyunk és azon vagyunk, hogy minden találkozásunkból, ötletünkből, a legtöbbet kihozzuk. A mostani találkozóban is minden volt: rengeteg nevetés, ölelés, móka, vidámság, boldogság de nagyon sok könnyes, elérzékenyült tekintet is. Csaba testvér szavai és teljes énje mindig megérint, akár leül közénk egy beszélgetésre, akár misét celebrál. Annyi pozitív kisugárzás, annyi biztatás, annyi szeretet és jóság van benne, amit én még soha nem tapasztaltam meg másban. Mindig van egy kedves szava, egy bölcs gondolata vagy akár egy jó vicce, bárkivel szóba áll.
Köszönjük Csaba testvérnek azt az óriási felelősségteljes munkát, amit nevelőivel együtt felvállalt a nehéz sorsú gyerekek érdekében. Ha Ön és gyermekei nincsenek, mi sem ismertük volna meg, az azóta már barátainknak nevezett szárhegyieket, debrecenieket és a Hunyadi Rend motorosait.
Köszönjük.
Kedves barátaink. Nagyon jó volt együtt lenni, együtt motorozni és gyerekeket motoroztatni, együtt sírni és nevetni. Köszönjük ezt a csodálatos hétvégét mindenkinek, de kiemelném:
– Dalma az ő emberfeletti munkája nélkül nem jött volna létre ez a találkozó.
– Face XBro Craciun Richard szuper volt a bulitok, ezután biztos többször rákeresek a zenétekre!
– Kolozsi István és a Sicton zenekar, szuper buli volt, nagyon jól éreztük magunkat!
– Kedves motorosok. A jó Isten adjon erőt, egészséget nekünk, hogy minél előbb és minél nagyobb számban találkozhassunk.
Amit még megtanultam, mióta támogatóként járunk az alapítvány házaiba, hogy:
– Többé nincs leállás. Egyiknek ha vége van, akkor, ha éppen nekem nem jut eszembe valami, amivel segíthetnénk, akkor biztos eszébe jut Dalmának és már hív is!
– Csakis jó embereket ismertem meg.
– Nincsenek véletlenek.
– Nagyon – nagy öröm támogatni valakit/valamit, de óriási nagy felelősség és munka és nincs olyan, hogy nem tudunk segíteni. Ha szükség van ránk, akkor azt meg kell oldjuk. A gyermek, mindegy, hogy az enyém vagy a tiéd vagy az Alapítványé, enni akar, szereti a meleget, a szép ruhát, oda kell figyelni rá, iskolába kell járjon és ehhez mind segítség kell, akár anyagi, akár egy ölelés, közös program vagy akár egy séta, ahol csak rájuk figyelünk. Ehhez kellünk mi, támogatók, mert különben az alapítvány sem fogja tudni nevelni, tanítgatni ezeket a nehéz sorsú gyerekeket.
Nagyon hosszúra sikeredett a beszámolóm, ezért elnézést kérek.
Köszönöm a segítségül küldött szép gondolatokat E. Enikőnek és Claunak.
Egyedüli bánatom és egyben nagy kérdés a fejemben az, hogy a 83 motorból miért csak 5 volt CV rendszámmal és kb. 15 HD és TM? Hol van a többi erdélyi motoros? Mi miért nem tudunk jobban összefogni és odaállni egy-egy ügy mellé? Remélem lesz olyan, aki erre választ is tud adni…
Köszönöm, hogy volt türelmetek végig olvasni. Már várom a következő találkozást. (Ha összejön, amit tervezek, akkor nem is lesz olyan sokára. Remélem.)
Tisztelettel Vajna Edó
Hol is kezdjem? Jönnek, mennek a gondolatok a fejemben az elmúlt hétvégéről.
Szeretet, barátok, jólelkűség, mosolygós, nevető gyerekek, kis szöszi copfos, akire már ötödször adom rá a sisakot, miközben forognak, jönnek-mennek a motorok körülöttünk. Azonban nézzük csak szép sorjában.
Ismét eltelt egy év, újra itt a szeptember, és ha már tanévkezdés, akkor “Déva”.
Péntek délután elérkezett az indulás ideje, bár az időjárás kissé morcos volt, nem kedvezett nekünk. Ennek ellenére, felmálházott szépséges kékségünkre pattantunk és elindultunk Székelyhídra, idei szeretettúránk célja felé. Munkahelyi teendőim miatt nem tudtunk egyszerre indulni a csapattal, azonban estére kisebb-nagyobb kaland árán megérkeztünk. Idén harmadjára is velünk tartott Niki lányom, őt is “megfertőzte” a jó ügy érdekében való tenni akarás. A helyi termálfürdő területén kis faházikókban kaptunk szállást. Akinek kedve támadt, megmártózhatott a gőzölgő medencében vagy lazulhatott a hatalmas fürdődézsák egyikében. Este megbeszéltük a másnapi teendőket. A szombati találkozó a Létavértesi templom előtt volt. A Pöttyös kendős, Vidám Motoros barátainkkal együtt vezettük vissza a 70-80 motorból álló konvojt Székelyhídra. A Pöttyős Kendős motorosok, “kinti” testvéreink velünk azonos elveket vallva a határon túl szerveznek a programokat, segítik a nehéz sorsú gyermekeket és legfőképpen Csaba testvér munkáját. Köszönet és hála érte! Kivétel nélkül mondhatom, hogy fantasztikus embereket ismerhettük meg bennük.
Azonban folytatom a szombati nap programját. A befutott motoros csapat után ebéd következett volna, de mire felocsúdtunk, már berregtek a motorok kis utasaikkal, így párhuzamosan zajlottak az események. A motoroztatás után következtek a délutáni csodajó programok. Végig sétáltunk a Szerelem Ösvényen, melyet Csaba testvér álmodott meg néhány évvel ezelőtt. Egyfajta zarándokút, mely kilenc megállón keresztül vezeti végig a párokat a párkapcsolat útján.
Az ezután következő műsorok: néptánc, a Linedance club műsora és a koncertek, mind- mind nagyon látványosak és szórakoztatók voltak. A finom beszélgetős vacsora után egy igazán jó hangulatú este vette kezdetét. DJ Norbinak köszönjük a talpalávaló zenéket és MC Attilának a vidám hangulatot. Éjfél, hajnaltájban lassan elhúzódott mindenki a maga kis szállására, hogy vasárnap reggel kipihenve hallgassuk a misén Csaba testvér szavait. Néha könnyfakasztó volt hallgatni Őt, a következő pillanatban pedig a könnyeken át nevettünk vicces megjegyzésein. Kivételes ember, hatalmas felelősséget visz a vállán, és mindennek láttatja a pozitív oldalát. Úgy gondolom, hogy ezen a túrán is, és minden egyes másikon, mi is kapunk “ajándékot.” Köszönet mindenkinek, aki eljött, és köszönöm hogy én is részese lehettem. Ölelés, Zsóka.