Motoros angyalok – Motoros segélytúra Zsobokra 2018.

Motoros angyalok

Barta István Zsolt – lelkipásztor

Vannak olyan napok, amelyeket nem lehet kitörölni az emberek emlékezetéből. Olyan napok, amelyekre ha visszagondolunk, szárnyalni tudunk, illetve megerősödünk abban, hogy van értelme az életünknek. Az ezeken a napokon szerzett élmények elkísérnek bennünket egy életen keresztül. Nem maradnak nyomtalanul, és a nehéz napokban felvidítanak. Nemcsak élmények, hanem olyan érzéskavalkád, amelyek kiemelnek a hétköznapok világából, és ünneppé teszik az életet. Ezeknek a napoknak a szerzője nem más, mint az, aki angyalokként küldött bennünket a világba, hogy szebbé tegyük azt, maga Isten.

Ilyen nap volt számomra Zsobokon a 2018 szeptember 15. Készültem erre a napra, és izgatottan vártam. A Hunyadi Rend motoros közösség által szervezett segélytúra szervezői már az év elején kerestek fel bennünket. Motorosok?! Zsobokon!? Méghozzá segíteni szeretnének? Eddig nem találkoztam motoros angyalokkal de ezúttal volt alkalmam. A zord külső valóban érző szívet takar.

“Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”

Már az első beszélgetésnél érzékelhető volt számomra, hogy nem valami nagy fesztiről van itt szó, nem is magamutogatásról, hanem arról, ami mindannyiunknak feladata és kötelessége: “Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35) Sok gondolkodás nélkül, igent mondtam, és attól a perctől éreztem, hogy valami szép készül.

Elérkezett a nagy nap. Annyira jókedvvel szerveztük ezt, vonakodás nélkül mindenki részt akart venni a szervezésben. Kicsitől nagyig mindenki kivette a részét.

Érkezés Zsobokra

Vártam őket, mint aki a rég nem látott barátot, testvért várja. Nem ismertek senkit, mégis volt valami közös bennünk: az a szeretet, amely a kulcs minden szív felé. Ezt hozták magukkal.

A bevonulás nagyon szívmelengető volt. Ahogy mosolyogtak, ahogy a gyerekek, a faluközösség fogadta őket. Nem lehetett ezt könnyek nélkül végignézni. A motorok zaja mögött nagy szívek dobogtak olyanokért, akiket elhagytak. Jól tettétek, hogy eljöttetek – nem egyszer mondogattam ezt többeknek.

Nagyokat beszélgettünk, hisz rengeteg közös témánk volt. Istenről, egymásról, mindarról, ami közös bennünk. Végig töltekeztem, és csodáltam ezeket a szelíd motorosokat, akik családot, munkát otthagyva, eljöttek hozzánk adni. A gyermekeink öröme engem is eltöltött örömmel.

Gyermek motoroztatás – Zsobok

Biztonságban éreztem őket olyan szerető karok között, amelyekre oly nagy szükségük van. Lehajolni a másikhoz, felemelni, mosolyogni, viccelődni, együtt énekelni, egy célért küzdeni, egy Istent imádni. Kell ennél több? Én ezeket mind megéltem.

Na meg a vasárnapi templomi közösség. Olyan szívek voltak ott jelen, akik befogadták az igét. Ilyen vagy amolyan formában, szívből kívánom, hogy ne legyen ennek vége. Ez egy olyan kezdet volt, aminek a végről nem kell gondolkodni, csak engedni kell, hogy Isten cselekedjen.

Hunyadi Rend – Zsobok

Köszönöm nektek a sok ajándékot. Azokat az anyagiakat, amelyek sok lelki ajándékkal telítődve érkeztek hozzánk. Mindig örömmel gondolok rátok, és bármikor visszavárunk benneteket Zsobokra.

Zsobok, 2018 Október 26.

Barta István Zsolt – lelkipásztor

A segélytúrához kapcsolódó további tartalmakat itt értek el.