Üdv Mindenkinek!
Ez nem egy szokványos útleírás. Nincsenek mély gondolatok, nincsenek pontos útleírások, történelmi adatok. Ezek csak élmények, apró örömök, gyöngyszemek, amikből gyönyörű nyakláncot tudok fűzni. És nekem ez bőven elég.
Borzasztó nehéz leírni a gondolatokat, mert olyan gyorsan jönnek és mennek. Mire leírom az egyiket, elszáll a másik. 🙂 Kár, hogy még nem találták fel a gondolatfelvevő készüléket. 🙂
Múltkor egy összejövetelen mindenkinek feltették a kérdést, hogy miért hálás. Elhangzottak a következő válaszok: a családomért, a gyerekeimért, a férjemért, az egészségemért és még nagyon sok más. Az én válaszom: a hitemért. Mindenki összenézett és megkérdezték, hogy mit mondtam. Én elismételtem, a hitemért. A legfurcsább az egészben, hogy soha nem részesültem hitoktatásban, a nagy pártrendszerben édesapám miatt lehetetlen volt. Bár nagymamám gondoskodott róla, hogy a római katolikus keresztséget felvegyem. Köszönet érte Neki! A neveltetésem, a környezetem és az élet tanított meg arra, hogy mi a FONTOS az életben. Mi az, hogy szeretni, tisztelni, segíteni, bízni, hinni, lemondani dolgokról egy nemesebb cél érdekében. És mindezt tiszta szívvel. Ezt szeretném továbbadni. És mivel szülő vagyok, ez a feladatom.
Számomra a hegyen töltött istentisztelet egy megnyugvás volt. Vezekeltünk az erőltetett menetben felfelé, a tetőn megpihentünk és megnyugodva jöttünk le. Megtelt a lelkünk széppel és jóval, a gyönyörű szavak és dallamok hallatán. Mikor elhangzott a Bánk Bánból a Hazám, hazám című dal mindenki együtt énekelte. Majd a himnuszokat is. Megható volt.
És motoroztunk tovább! 🙂
Megnéztük a magyar építészet egyik remekét. Fantasztikus alkotás!!!
És természetesen, ha már erre jártunk, útba ejtettük a büfét a tónál, kerestük Lalit, de csak a helyettesítő személyzet volt ott. Ja, se a fürdőkádat, se a budit nem találtuk. Na de ilyet!!
És természetesen szárnyaltunk tovább a motorokkal. 🙂
Lelkiekben a legizgalmasabb számomra a Teve-szikla és környéke, a vár volt. Nem tudom mi volt ott. De valami nagyon jó érzések kavarogtak. Macho egy jó kis előadást rögtönzött az árnyékban, mi meg hallgattuk pihegve. Ajándékként, hogy átverekedtük magunkat a poros úton egy kis flamenco táncelőadást kaptunk, amit tapssal jutalmaztunk.
Legjobban a legfárasztóbb része tetszett a túrának: a forrás keresése!! Akkor azt hittem elájulok a tűző napon, a fejem felett átcsapó gazos mezőn átvágva. Mikor a tábla közepén voltunk, akkor vettük észre, hogy a mező szélén egy jó minőségű földút van. Újabb megmérettetés! De kiálltuk a próbát!! Vezetőnk külön útra ment, hátha előbb meglesz az a forrás és a rom. A megmaradt kis csapatot vezették az égiek, először a templom és a kolostor romjait találtuk meg, majd a forrást is. Azt már közösen. A forrásnál pihentünkben hallottuk a falusi búcsú hangjait. Azon gondolkodtunk viccesen, átugorjunk-e „sergőzni”.
Pihentünk még egy kicsit, lehűtöttük magunkat a forrás hűs vizével és visszafelé indultunk. Visszagondolva erre a napra, most is mosolygok, hiszen nem is tudom mikor csináltam ilyet. Gyerekkoromban, hát nem mostanában. Teljesen más volt, mit a mai világ, amiben élünk.
Az a bizonyos mókuskerék. Munka, bevásárlás, mosás, vasalás, főzés, takarítás, tanulás, gyerekek, szülők és természetesen a férj ()……… Éppen ezért volt szuper, mert egy kicsit kiléptünk a mókuskerékből!!
Utolsó nap hallhattunk egy fergeteges, lebilincselő előadást Polgitól. Így már érthető volt, hogy mi történt szombaton a hegyen. A kápolna története, a kő története és a közeljövő tervei. Példát kaptunk egy igaz lokálpatrióta személyére. És van még ilyen ember!! Kár, hogy kevés!
Sose gondoltam volna, hogy a nyári 34 fokban egy templomban még fázni is lehet. 🙂
Összegzésként: jó volt, családias volt így, hogy kevesen voltunk. Bár nagyon hiányoztak a többiek. Mindig emlegettük Őket! Meg kell említeni Sanyit, a jelenlegi túra ellátmányosát……….remekül debütált! A reggeli bundás kenyér óriási volt! Na és az étkezést is nagyon jól megoldotta!!
Minden jót mindenkinek! Szeretettel Babi 🙂
Helyszínek:
Pilisszántó – Boldogasszony Kápolna
Piliscsaba – Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Makovecz Imre)
Üvegtigris büfé
Pilisborosjenő – Teveszikla
Pilisszántó – Katolikus templom
Esztergom – Búbánatvölgy (a bázis)
Kedves Barátaink!
Idei Pünkösdi túránk két felé szakadt, de mégis egybe forrt.
Sokan nem tudhatjátok, de Imre unokaöccse Brúnó, 08.02.-án
nősül és nagy vágya volt kimenni a Csíksomlyói misére Pankával a párjával az esküvő előtt, ezért páran úgy döntöttünk, hogy elkísérjük őket erre a számukra is nagyon fontos zarándok helyre.
Csütörtök reggel nagy-nagy izgalommal indultunk Torockóra első szálláshelyünkre, mely változatlanul az iskola épülete volt. Érkezés után átmentünk a gyerekeket meglátogatni a gyermekotthonba és Iringóval is sikerült egy keveset beszélgetni, (egyébként nagyon elfoglalt volt, több rendezvény is volt náluk ezen a hétvégén, többek között ekkor ünnepelték az otthon 10. évfordulóját) üdvözöl mindenkit. Ezen a napon még meglátogattuk a vízi malmot és a temetőt is.
Egy nagy alvás után jól megszokott helyünkön továbbindultunk Attila bácsiékhoz. Késő délután érkeztünk és nagyon kellemes hangulatban töltöttük az estét Attila és Katika szeretetével körbeölelve, Dezsőék fenséges kakaspörköltjétől jóllakottan tértünk nyugovóra. Szombat reggel ünneplőbe öltöztettük magunkat és a szívünket elindultunk a misére, miközben egyre többször jutottatok eszembe és tudtam, hogy ugyan ilyen érzések kavarognak bennetek is a Pilis felé tartván.
˝A Hunyadi Rendből 4 motorral, 8 ember Szűz Mária segedelmével” megérkezett a misére. A mise és a csodálatos hangulat minden egyes alkalommal magával ragad. Lelkileg feltöltődve ebben az ünnepi hangulatban meglátogattuk Fakopáncsot, erdélyi barátunkat aki csak tetézte ezt az érzést amikor a Rendnek ajándékozta és átadta a diófából saját kézzel faragott, gyönyörű Rendi címert.
Ezt a napot megkoronázván a Nyerges tetőn megkoszorúztuk a keresztünket. Vasárnap reggel kis kerülővel megnéztük a Vargyason található Makovecz által tervezett és épített fatemplomot és a gyönyörű Bagotai erdőn keresztül motoroztunk vissza Torockóra. Hétfői napra nyugodt hazagurulás volt a célkitűzés, melyet RENDBEN teljesítettünk.
Köszönet: Dezsőnek, Ildinek, Attilának és Katikának az ellátásért és gondoskodásért
Fakopáncsnak a gyönyörű ajándékért
Istennek legyen hála, hogy mindkét csapatunk
épségben és egészségben tehette meg a pünkösdi túrákat.
Baráti üdvözlettel: Juci