A Boldogasszony Rali minden résztvevőnek valami többletet adott azalatt a pár nap alatt, amíg Erdély útjait járta. Fogadjátok szeretettel Juci beszámolóját, mit is jelentett neki ez a néhány nap.
Boldogasszony Rali
Nem véletlen hogy mind hasonlóan kezdünk egy-egy ilyen beszámolót a túrák után, én sem leszek most kivétel. Leírhatatlan. Életében legalább egyszer mindenkinek át kellene élnie valami hasonlót, hogy egyáltalán kapizsgálhassa, egy-egy ilyen túra során mit érzünk. Könnyek, nevetés, boldogság, büszkeség, együttérzés, szeretet, tenni akarás… Hiába a sok fárasztó kilométer, nem számít hogy esik, vagy süt a nap, ilyenkor testünk lelkünk feltöltődik. Belekezdek hát egy kis töredékét visszaadni az eseményeknek…
Nagy-nagy szeretettel fogadtuk Böjte Csaba atya meghívását a Csíksomlyói Szűzanya 500. évfordulójának évében. Megszokott kis csapatunk egy része csütörtökön délben a tikkasztó hőségben elindult, első úti célunk Déva volt. Mint már megszoktuk, ismét nagy-nagy szeretettel és meleg vacsorával vártak minket. A vacsora végeztével végre találkoztunk a gyerekekkel is, akik fürkésző tekintetükkel keresik évről évre az ismerős motorosokat, csillogó szemek öveztek bennünket, és a motorokat is. Megkezdődött a várva várt motoroztatás. A gyerekek leplezhetetlen türelmetlenséggel várták hogy sorra kerüljenek egy-egy motorra. Ezt követően a búcsúzkodás után átmotoroztunk mai szállásunkra a piros házba.
Este a csapat egy része a helyi kocsmában eresztette ki a fáradt gőzt egy-egy sör vagy üdítő mellett. Beszélgettünk, nevettünk, egyszerűen csak jó volt úgy együtt lenni… mint mindig.
Másnap a reggelinél is a gyerekek sürgölődtek-forgolódtak körülöttünk, ilyenkor beleláthatunk kicsit a mindennapjaikba. Beszédbe elegyedtünk egy 12-13 év körüli fiúval, Sanyival. Öröm volt hallgatni ahogy ízes beszédével csak úgy áradt belőle a szó. Teljes átéléssel mesélte például, hogy készülnek egy szovátai fesztiválra, ahol gyermekotthonok apraja-nagyja gyűlik össze, hogy megmutassák egymásnak mit szeretnek csinálni, mihez értenek. Hétköznapi hobbijaikat mutatják be egymásnak, énekelnek, zenélnek, bokszolnak, táncolnak, faragnak vagy épp festenek…
A következő napon Csíksomlyóra indultunk tovább, de( kis kitérővel ) az útba eső Fogarasi havasok szinte hívogatott minket… Hihetetlen élmény volt számomra, soha nem motoroztam még ilyen szerpentineken. Egyszerre volt félelmetes és örömteli, pont mint mikor az élet kanyargós útvonalait követjük. Elöntött minket a szabadság érzése és persze az adrenalin…
Mikor felértünk a hegyekbe, mintha egy másik világba csöppentünk volna… A 10 fokos hidegben a havas táj látványa a nyár közepén teljesen magával ragadott. Elindultunk vissza a kanyargós úton, hiszen tudtuk hogy várnak már minket Csíksomlyón… de azt nem, hogy mennyire. Hol voltatok eddig? Hangzott Macho kérdése este 7 körül. Ismét finom vacsorával vártak minket, az ételnél csak a társaság volt jobb. Megismerkedtünk Zsókával, a nevelőotthon vezetőjével, aki végtelenül kedves és barátságos volt velünk, amolyan mindenki anyukája.
Este felidéződtek bennem általános iskolás kollégista éveim, mikor megtudtam hogy külön fiús-lányos emelet van az otthonban. Mi „lányok” azért titkon örültünk hogy horkolás mentes, pihentető éjszakánk lesz.
Elérkezett a várva-várt szombat reggel, ránk virradt az ezer székely leány ünnepének napja.
Először a misére sétáltunk át a csíksomlyói kegytemplomba, ami szinte telve volt emberekkel, akik mind Böjte Csaba atya gondolataira voltak kíváncsiak. Egy oldalsó padsorban páran helyet találtunk még magunknak. Utánunk érkezett egy csapat fiatal, akik körülöttünk ültek és álltak. Jó érzéssel töltött el, hogy látszott rajtuk ez a mindennapjaik része. A leglélekmelengetőbb pillanat számomra itt érkezett el. Egy fiatal pár állt előttem, néztem is milyen helyesek ahogy egymás kezét fogva imádkoznak. Aztán mintha csak megérezte volna, a lány az én kezemet is megfogta és az ő kezükhöz húzta egy közös ima erejéig. Szeretném ezt az érzést egy pillanatra átadni, hogy ne csak olvassátok, hanem érezzétek is, de sajnos ezt nem lehet.
A mise végeztével Zsóka által meghívott finom ebéd után felsétáltunk a nyeregbe, ahol gyönyörű szép székely fiúk és lányok kicsik és nagyok ropták a táncot a színpadon. A hegyoldalon csoportok sétálgattak, ücsörögtek, beszélgettek, látszott, hogy nincs olyan ember aki ne érezné jól magát, ahogy végignéztem az embereken mindenki csak mosolygott. Itt nagyon átérezhettem az atya mise alatti mondandóját az összetartásról.
A gyermekotthonba visszatérve Böjte Csabával kötöttünk nemzetiszínű szalagot az udvarban álló motoros kopjafára és ismét egymás kezét fogva imádkoztunk. Ezután elbúcsúztunk és kedves barátaink Attila és Katika meghívására Büdösfürdőre motoroztunk. Itt töltöttünk csodálatos pár napot. Voltak páran akik kirándulni mentek, volt aki csak pihengetett, gyalogtúrát szerveztünk a hegyre, stb…
A hazautat két naposra terveztük, először meglátogattuk közös barátunkat Fakopáncsot, majd Torockó felé vettük az irányt. Útközben egy jó kis zápor frissített fel bennünket, megérkezésünkkor a hegy most a zordabb arcát mutatta, de így is gyönyörű látvány. Az utolsó este is nagyszerűen sikerült. Pénteken egy jó kis motorozás után mindenki szerencsésen haza érkezett.
Nagyon szépen köszönjük még egyszer mindenkinek a szíves vendéglátást!
Juci”