Don, 1943. január 12.

A Don-kanyar felől, halál szele söpör.
Fülem mellett golyó sziszeg: hideg, hideg, hideg!

A bunker oldalát ma bomba törte át.
S ha rád kiált a cimborád: tovább, tovább, tovább!

A szél, hordja széjjel, álmunk az éjjel: megfagyott.
A hóban süppedünk el. Miért jöttünk el? – már nem tudom.

Ha vannak angyalok, nem járnak erre most.
Csak ördögök tüzelnek ránk: vivát, vivát, vivát!

Ha élne még anyám, s volna házam, s hazám?
Ha várna még a kedvesem: minek? minek? minek?

A szél, hordja széjjel, álmunk az éjjel: megfagyott.
A hóban süppedünk el. Miért jöttünk el? -már nem tudom.

De messze még a nyár, a fagyhalál kaszál.
A szívemben csak jégcsapok: talán ma meghalok.

A Don-kanyar felől halál szele söpör.
Fülem mellett golyó sziszeg: hideg, hideg, hideg!

„Hogy a magyar hadsereg hogyan verekedett, azt majd a hadtörténet fogja megállapítani, és meg kell várni majdani történelmi vizsgálódások eredményét, azután lehet végleges ítéletet alkotni (…) Egy hadsereg, amelynek száznegyvenhatezer halottja és harmincezer sebesültje volt, semmi esetre sem viselkedett gyalázatosan.”

https://eloszekelyfold.wordpress.com/2016/01/12/a-szivemben-jegcsapok-talan-ma-meghalok/

http://www.felvidek.ma/felvidek/multidezo/58666-honvedeink-a-don-kanyarban-emlekezes-1943-januar-12-re