Hálás szeretettel köszönöm a jóságotokat a székelyhídi, az erdélyi gyerekek nevében! Örömmel vissza várunk, Csaba t.
A magyarországi motorosok egy része Létavértesen gyülekezett és indult a határátkelő felé, mások Érmihályfalvánál gurulták át a határt, ám valamennyien szombaton délben érkeztek Székelyhídra, ahol kisebb forgalmi dugó is kialakult a városközponti körforgalom és a Stubenberg-kastély közötti rövid útszakaszon. A kastélyban pár éve a dévai Szent Ferenc Alapítvány kötelékébe tartozó Gyermek Jézus Gyerekotthon működik, idén ennek támogatását tűzte célul a Hunyadi Rend motoros szervezet. Amint azt később Machovits László, a rend helyettes főkapitánya elmondta, egy Lajosmizsén (Bács-Kiskun megye) volt motoros baráti társaság a rossz emlékű 2004. december 5-i népszavazás után határozta el, hogy „valamit tennie kell”, ami egy dévai segélytúrában öltött testet először, majd Csíksomlyón voltak búcsúban, ahol eldöntötték: minden évben szerveznek egy segélytúrát a Böjte Csaba szerzetes nevéhez köthető egy-egy otthonba, a résztvevők egy motor-tanknyi üzemanyag árát dobják össze az adománygyűjtő dobozba. A székelyhídi a 11. túra volt, melyek során volt, hogy célirányosan gyűjtöttek, de általában a kedvezményezettre bízzák a felhasználást.
Motorosok minden irányból
A vendégeket – miután közösen elénekelték az Ismerős Arcok együttes: Egy vérből valók vagyunk című dalát – a gyerekektől körülvett Kovács Ágnes otthonvezető köszöntötte. Huszonkét gyereket nevelnek pillanatnyilag, mondta el a „kétlábú angyaloknak”, akik megfogalmazásában azok, akik mindig a kellő pillanatban megjelennek segítésükre, esetünkben a motorosok. „Hisszük, ha mi teszünk egy téglát a felújítás alatti kastély falaiba, akkor a Teremtő küldi hozzá a maltert, most titeket, akik segítenek mindig továbblépni”, fogalmazott az otthonvezető, aki a motorosok egy részét, köztük azok szószólóját már ismerte. „Csaba testvér üdvözletét is átadhatom, ugyanakkor ahhoz is tartjuk magunkat, amit Csaba testvér mondott: minden otthon egyfajta nagykövetség Magyarország és Erdély között, a kapunk mindig nyitva áll előttetek, ha csak átutazóban vagytok is”, tette hozzá Kovács Ágnes. Ezután Béres Csaba polgármester köszöntötte a motorosokat, aki szerint a vendégek által „Székelyhíd felkerült a motorosok térképére”. Utóbbiak bónusz-ajándékként 4 rózsatövet is hoztak (stílszerűen futó rózsákat), jelképezendő, hogy az anyaország mellett a Fel- és Délvidék, illetve Kárpátalja is képviselteti magát az „internetes riadóláncon” szerveződő motoros segélytúrában. Mindeközben még körbejárt az a tulipánosláda, melybe egyesek már a gyülekezésénél, mások a helyszínen dobták bele a bankókat, a ládát Machovits László adta át Kovács Ágnesnek.
Motorozó gyerekek
Az otthon vezetője ezután a napsütéses udvaron megterített asztalokhoz invitálta a vendégeket, ahol vajas kifli és zakuszka mellett a Kokovai Csilla és László 100 literes üstjében főtt bográcsost lehetett fogyasztani, amit az Igazi Csíki Sörrel lehetett leöblíteni. Persze csak azoknak, akik már nem szálltak motorra, hiszen a programban szerepelt délután még az is, hogy a gyerekek, akik addig csak csodálták a járgányokat, fel is ülhettek egy részükre, természetesen felügyelt körülmények között, a strand területén. Estére az óbecsei Fokos népzenei együttes koncertjét hirdették. A motorosok Székelyhídon éjszakáztak, ahonnan a vasárnap délelőtti szentmise (a római katolikus templom a kastély szomszédságában van) után távoztak.
Rend a fejekben, szívekben
A Machovits Lászlóval már idézett beszélgetésben a motoros-vezető elmondta: nevükben a motorosokkal kapcsolatban talán meglepő rend szó elsősorban a fejekben és a szívekben lévő rendre utal. Ennek jegyében a többnyire fekete motorosruha alá fehér pólót vesznek – aki ismeri őket, az tudhatja: a motorosokról a köztudatban kialakult riasztó kép nem hiteles. Ami pedig a segélytúra jövőjét illeti: a lendületüket nem lehet megtörni!
Rencz Csaba