Trianon 100

Trianon tragédiájának száz éves jubileumi évfordulóján, Nemzeti Összetartozás jegyében gyászmisét szerveztünk Pilis hegyén, Boldogasszonyunknak, Magyarország Patrónájának kápolnájában. Trianonban erőszakkal szétszabdalt testrészeink ma is megvonaglanak közös fájdalmunktól. Nem magyar az, akinek Trianon nem fáj. Ezt a sebet nem tudjuk elfelejteni. Ez lett volna a hagyományossá vált Csíksomlyóval közös Pünkösdi Misék történetében a tizenharmadik mise, amely idén egybeesett a trianoni tragédia évfordulójával. Világgá akartuk kiáltani száz éves fájdalmunk okát, azt a vérlázító igazságtalanságot, amit Európa kényszerített ránk akkor. Ma sem süllyedhetünk az EU kufárjai szintjére. Ők azóta sem tudnak nyíltan, egyenesen szemünkbe nézni, mert háborgó lelkiismeretük tudja, hogy megloptak minket. Ezeken a miséken Pünkösd Szent Lelke egységbe kovácsolta a világ magyarságát. Milliónyi magyar lélek ebben az órában közösen imádkozik Csíksomlyóval és minden határainkon túl árvaságukban élő magyar testvérünkkel édes Hazánk egységéért. Egy a Szent Koronánk, egy a Himnuszunk, örömünk, bánatunk, fájdalmunk, egy nyelvet beszélünk, egy a vérünk. Ami az erdélyi csángónak fáj, az a felvidéki palócnak is sajog. Ebben a keresztényellenes világban, mi magyarok csak azért is büszkén és hangosan valljuk meg ország-világ előtt hűségünket keresztény Hitünkhöz. Akkor is, ha Jézus nevéért gyűlölni fognak minket. Ez a küldetésünk! Pio atya jóslata beérett. Sajnos a Sors másként rendelkezett. A sokunk által várva várt, évek alatt komoly rangra emelkedett Csíksomlyóval egyidejű Pünkösdi Szentmisét a Boldogasszony kápolnánál, és június 4-én a Pilis Lélekharangjánál tervezett Trianon megemlékezést, valamint visszavonásig minden rendezvényt a Csillagösvényen a világjárvány miatt le kellett mondani! Vehetjük ezt a jelzést akár figyelmeztetésnek, okuljunk belőle, gondolkodjunk el rajta és a küldetésünkről!