Amikor Csaba testvér tavaly a Déván elmondta a Rali ötletét és rámnézett, tudtam, hogy el kell indulnom ezen a túrán.

Biztos voltam benne, hogy nekem ez egy személyes, belső és külső utat jelent, ezért nem csapattal, hanem egyedül vágtam neki.Fontosnak tartottam, hogy azokra a helyekre elmenjek, ahol már a segélytúrákkal voltunk valaha, vagy már ismerek valakit. Ezért a tervem Nagyszalonta, Déva, Tusnádfürdő, Csíksomlyó, Gyergyószentmiklós, Torockó és Székelyhíd meglátogatása volt. Jó lett volna benézni Ecsédre az itteni motoros búcsúk helyszínére is. Péter, remélem megbocsátod, hogy nem voltam nálatok. Elnézést kérek Istvántól és családjától, hogy Szalonta kimaradt, és nagyon sajnálom, hogy Tiborral sem találkoztam Tusnádon.

Július elseje szerda. A határnál megálltam kicsit pihenni a melegben a vasúti rámpánál, tudjátok, ahol gyülekezni szoktunk Dévára menet. Pár kilométer megtétele után fontos helyre érkeztem. Soha nem néztük még meg Máriaradnán a templomot. Most se lehet még látogatni, mert a felújítás tart, a felszentelés augusztus másodikán lesz.A jól ismert úton egészen más gondolatokkal érkeztem meg Dévára. Még szinte meg se álltam, már szólt a telefonom. Éva volt az: hol vagy? – Itt a kolostor előtt. Pár perc múlva találkoztunk. Egy sorba ültünk a fiaival a szentmisére, aminek végén Csaba testvér minden jelenlévő zarándokra áldást kért, és kiemelte a Csíksomlyóba indulókat.
Megvendégeltek az ebédlőben, a gyerekek óvatosan méregettek, összesúgtak munkájuk közben. Éva előttem biciklizve elvezetett a házukhoz. Gondolatban megköszöntem a fiúnak a helyet, akinek ágyában aludtam.

Este még elmentünk a városba Évával és Hajnival, jót beszélgettünk a Csíki sör és cifrán feldíszített üdítők mellett.

Csütörtök reggel Éva szólt, hogy Cecíliához mindenképpen nézzek be, szeretne valamit mondani nekem. Hajni is ragaszkodott ahhoz, hogy végre egyszer látogassam meg őket is. Szerettem volna tudni Csaba testvér csíksomlyói programját is, sikerült beszélni vele. Ahogy az irodák felé mentünk a folyosón, egy ismerős dolgot pillantottam meg. Az egyik régi adományos ládánk volt ott. Ma már a gyerekek kéréseit gyűjtik benne…!

Este még elmentünk a városba Évával és Hajnival, jót beszélgettünk a Csíki sör és cifrán feldíszített üdítők mellett.

Cecília rögtön autóba ültetett, és elvitt a Szakiskolához. Ennek javítására használták fel a tavalyi motoros adományunkat. Néhány nap múlva beköltözhet az épületbe egy asszony a gyerekeivel!

Hajni teával kínált, sokat beszélgettünk -volna, ha nem ugrok fel az órámra nézve. Nagyszebenig az autópályát választottam. A felhőbe burkolózott Fogarasnál pihentem egy kicsit. Brassó felé – már esőruhában – kétszer is körbementem a körforgalmakon, nehogy elvétsem az utat. Sepsiszentgyörgyön meglepődve láttam egy éttermet.Fogarasi pihenőmben már ettem, az ebédidő meg már jócskán elmúlt, mentem tovább, csak az esőruhát vettem le. Tusnádfürdő határában felhívtam az Otthonvezetőt. Nem vette fel. Kis várakozás után még egyszer próbáltam, majd eldöntöttem: irány Csíksomlyó.

A kegytemplom környéke csendes. Néhány embert látni. A kis bolttól az Otthon oldalsó bejáratához irányít egy kislány. Zsóka kedves közvetlenséggel fogad, egyedül alszom majd ezen az éjszakán egy 18 személyes szobában. Visszaballagok a Kegytemplomhoz, ahol már zárnak. Sorállás nélkül fel tudok menni a Babba Máriához, kicsit beülök egy padba.
Megérkeztem.

Pénteken reggel a fél nyolcas szentmise előtt másodikként térdelhetek gyóntatáshoz. A belső út is véget ér. A szentmisén csak néhány zarándok és helyi lakos vesz részt. Körbejárok az ébredező hatalmas gesztenyefák között. Mindenütt béke, nyugalom. Van hely a padra leülni a templom előtt. Visszatérve az Otthon kertjében a bükki füves emberrel, Gyuri bácsival beszélgetünk motorozásról, gyógyfüvekről és marketingről. Aztán nekiindulok a Krisztus hágónak. A nyeregben már folyik a próba. Érdekes látni a táncosokat nyári ruhákban, rövid nadrágban, de táncos cipőben, csizmában a színpadon. Az erdő szélén ülve jól hallatszik a zene, és a táncosok énekét többszörösen veri vissza a hegy.

A csíkcsomortáni oldalon megyek le a hegyről. Régi emlékekkel akarok találkozni. Az első Janó-féle csíksomlyói túránkra emlékezni. Még látszik a múlt: a ház, a tűzrakóhely, a falépcső, minden a helyén. Csak már eltelt azóta majdnem tíz év…
Délutántól már többen vagyunk. A Kanizsai fiúk – akiktől egy ajándék klubfelvarrót kapok – tegnap óta sátraznak a focipályán. Egy újonnan érkezettel beszélgetnek, akit később egy népes csapat követ. Csak az enyémek nem akarnak jönni! Aztán megérkeznek végre. Felmentek a Transzfogarasra, meg el is tévedtek. (No, hát ezért körözgettem én többszörösen a körforgalmakban…!) Minden kicsit harsányabb, hangosabb lesz.

Szombaton délelőtt igyekszünk a misére, kapunk is még helyet az egyik oldaloltár mellett, néhányan beülnek a padsorba.

Csaba testvér gondolatai új értelmet adnak a napnak, a holnapnak. Az egyik leány az Otthonból gyönyörű énekkel köszönti az ötszáz éves Boldogasszony szobrot – Máriát – égi édesanyánkat. A mise után a templom előtt mindenki lelkesen beszélget. De alig vagyunk motorosok. Bizony keveseket érintett meg a Boldogasszony Rali lelke.

A hirtelen felbukkanó, pár főből álló Görögkatolikus csapat egy Csaba testvéres fényképezkedés után el is tűnik, még csak nem is üdvözöltük egymást.Mi is készítünk néhány képet odacsalogatott székely leányokkal. Zsókától ebédet kapunk, utána irány a hegy! Izzadtan érünk fel, már szól a zene, forognak a táncosok, hujjognak a nézők. A mi csoportunk is szétszéled, egyszercsak megszólal a telefonom: azonnal gyere a sörös sátrakhoz! Délvidéki barátunk, Micsik Béla és felesége a meglepetés! Én ritkán találkozom vele, de nagyon mély a kapcsolat közöttünk, az Aracsi Pusztatemplomnál találtunk egymásra. Tehát ez a nap még folyamatosan emelkedik?! Igen! Délután Csaba testvér is felbukkan, civilben beáll közénk, megáldja a Boldogasszony Rali még együtt lévő résztvevőit.

Igen, tényleg kevesen jöttetek. De aki ott volt, annak ott kellett lennie – szoktuk mondogatni. Délután ötkor még egy bográcsos estebéd, búcsú Zsókától és a gyerekektől.

Újra egyedül az úton. Gyergyószentmiklósra megyek László Palihoz és családjához. Hogy ki László Pali? Csaba testvér neveltje. A tavalyi Székely Vágta második, az idei harmadik helyezettje. És nekem inkább első, mert Déván az első motoros túrán 2005. szeptember 17-én elsőként kérdezte kisfiúként tólem: bácsi elvisz engem egy körre? Az Alapítvány huszadik évfordulójának ünnepségén találkoztunk újra. Orsival, a feleségével együtt meséltek az otthonok vezetői között magukról, munkájukról. A beszámoló után megszólítottam őket. Pali már nem emlékezett ilyen pontosan az esetre, de a vörös haja miatt nehéz lenne őt összetéveszteni…!

Orsi vacsorával fogad, szabadkozik, hogy Pali még a mezőn dolgozik, elromlott a bálázó, nem tudja mikor ér haza. Sokáig beszélgetünk, mintha száz éve ismernénk egymást. Aztán előkerül az idősebbik kicsi fiuk is, de öreg este van, ideje az alvásnak. Reggel pakolás közben látom, hogy Pali két pulija megdézsmálta az udvaron a rosszul becsukott motoros táskámat. Morogva fogadnak, amíg a papírdarabokat, a megrágott üdítősflakont és zacskókat kidobom a szemétbe. Bizony csábító illatú lehetett nekik is Albert Ágijának pogácsája! Én is morogtam a két pulira, így aztán tudhatták, hogy haragszom. Reggelinél Pali is előkerül, kicsit beszélgetünk, de indulnom kell. Megkérdezem tőle, hogy mi a varázsszó a pulikhoz, akik szabadon voltak este az udvaron. Bezártam őket, szól a válasz. (Szerintem látta a morgásunkat) Megölelgettük egymást, és indulás. Ki a mezőre, ki Torockóra.
Iringó nincs még otthon mire odaérek, Éva fogad. Úgy tűnik, mintha ismernem kellene, de nem tudom, hová tegyem őt. Aztán megoldja a dolgot. Elmeséli, hogy először velünk, motorosokkal járt erre, és eldöntötte, valahogyan nevelő lesz. Az Alapítvány levelére két évig várt, mire rögtön Torockóra jöhetett nevelőnek! Tudtad? Nem? Én sem!

Nagyon jól esett a rendkívüli ebéd, amit csak nekem, csak most és csak… csak… csak… készített. Dodóval ücsörögtünk a Vajornál, és Iringó nem jött. Aztán megszámoltuk a tyúkokat Biankával és még mindig nem jött, megint megnézhettem Juli pólóján a zenész bácsi képét, mutogatva beszélgettünk az angol önkéntesekkel, megnéztem megint a lovakat, aztán egyszer csak itt is volt Ő is és az este is. Szovátáról sietett, alig tudott szabadulni, mert mindig sok dolga van. Asztalhoz ültünk, imát mondtunk közösen: Édes Jézus légy vendégünk! Áldd meg, amit adtál nékünk! Adjad Urunk, hogy jól essék, Jézus neve dicsértessék! Közben a végére széttárjuk a karunkat és az ételre mutatunk – dicsértessék – tessék! Már Zsókánál is gyakorolhattuk ugyanígy, mi, motorosok.

Azt el is felejtettem, hogy közben Polya, aki régebben velünk motorozott, Ralin kívül befutott a faluba a barátnőjével. Kinéztem a nagy brummogásra, és ott is volt. Megbeszéltük, hogy este találkozunk a Forrás kocsmában. Velem jött Iringó és Éva is. Meglepetésemre Szabolcs, a tulajdonos megismert és boldogan köszöntött, míg mögöttünk Juli zenész bácsija és zenekara már hangolt. Nagyon jó este kerekedett. Katonadalok, népdalok, kívánságdalok, szomorú és vidám, dob, citera, furulya…éjfél lett, mire hazaértünk. Az emeleten egy éppen távol lévő fiú helyére ágyazott nekem Juli. Köszönöm kis Barátom a helyet! Remélem Te is olyan jól alszol ott, mint én!

A reggeli induláskor Dodó figyelmeztetett, hogy lapos az első kerekem. Hozott egy pumpát, amivel keményre fújtuk, lehet indulni! Eleinte aggódva figyeltem, ereszt- e, de rendben volt. Aztán a Királyhágón olyan nehezen fordult. Ahogy találtam benzinkutat, fújtam is bele levegőt. Jó ütemben érkeztem meg Székelyhídra. Nagyon meleg volt. Megtaláltam Ági nevelőnőt, aki délutáni ebédre hívott a hűvös ebédlőbe. Sokan ültek az asztal körül, mégis a mi közös dolgainkról, az őszi segélytúráról beszélgettünk. Elmeséltem egy „átlagos” túra eddigi dolgait, amihez Ági saját ötleteket fűzött, hívta a polgármestert, Csabát, aki még hozzátett néhány gondolatot, felgyorsult minden: majdnem kész a terv! Megmutattak mindent a kastélyban, és a kastély körül. Volt időm egyedül körbejárni a környéken, megnézni a pincesort, a házakat, a templomkertet. Estére Ági és a férje elvittek a fürdőben lévő faházakhoz, hogy ott vannak a gyergyószárhegyiek. Gondoltam magamban vendéget vendégségbe, de hát ők tudják! A rossz érzésem hamar elpárolgott. Ági mint a motorosok főnökét mutatott be, néhányan ismerni véltek, így hamar befogadtak, és mindenről beszélgethettünk. Sőt, meghívtak vacsorára. Újra kényelmetlenül éreztem magam, de gyorsan átsegítettek ezen egy remek házisajttal és szalonnával alaposan megrakott saját sütésű kenyérrel.

Reggel Ági meglapogatott, kért, hogy néhány dolgot intézzek el, és értesítsem a túra további fejleményeiről, Ő is ír majd. Hazaindultam. És a határ után újra pacalosodott az első gumim. Benzinkút, gyors fújás, irány tovább. És Debrecen határában már megálltam egy gumis előtt, ami zárva volt. Benne voltam a kelepcében. A defektspray-hez levegő kellett volna… de ki tudja? Eszembe jutott Fekete András atya. Hátha tud valahogy segíteni. Fél órát várj, majd jövök érted, mondta. Nagyon melegen sütött a nap. A fejemre borítottam a csősálat, és vártam. Akkor megjött a gumis, de csak a kutyáit etetni. El akart zavarni, de aztán megvendégelt egy keréknyi levegővel. Andrással így egy parkolóban találkoztunk- volna, de szembe jött az úton. Elvezetett egy gumiszerelő műhelybe. Adtak egy újabb fújást, ami akkor már csak percekig maradt a tömlőben és elküldtek az R17 motorgumishoz. Éppenhogy odaértünk. Méret? Belsőnk nincsen csak 19-es. Mindegy…külső? Az van. Ha nincs belső, de a külsőt is jó lenne kicserélni, mi a megoldás? Erre az egyik szerelő azt mondja: van itt egy nagyker. Hátha nekik van belsőjük. Addig várunk. Ha nincs, megy a 19-es belső az öreg külsőbe. András elmegy, van belső, megkapom tőle ajándékba. Kérdőn nézek rá, de azt mondja: te tudod hogyan és kinél kell megköszönni, Atyámfia!
Hazaértem.Boldogasszony Rali 2015.

Macho