Ecséd 15.
Ecséd:- Jó példával élni két keréken
Istenem, de rég is volt az első…!
A hűvös májusi estén a kerítésen kívüli részen tüzet gyújtottunk, valaki hozott gulyásnak valót, egy kanna bor is előkerült, ettünk, énekelgettünk és hanyatt fekve bámultuk a csillagokat. Másnap megilletődve hallgattuk a szentmisét, és vetettünk keresztet a motoráldáson. Abban a pillanatban megszerette mindenki Kádár István apát urat, aki kedvesen beszélt a fekete bőrruhás csapathoz, motoros emlékeit mesélve.
Már vártam a következő évet, mit is rejteget a Boldogasszony számunkra a szentlaposi völgyben. Barátokat az előző évből, bátrabb új társakat, közvetlenebb kapcsolatot a szervezőkkel, mélyebb gondolatokat Istenhez való viszonyunkról. És életre szóló személyes kapcsolatot Apát úrral.
Ahogy telt az idő, a Csontos család egyre inkább bevonta a motorosokat a Búcsú menetébe. Először a fiúk, majd a következő évben a lányok is vihették a Mária szobrot a szentmisén.
Néha változott a motorokat megáldó pap személye, volt Püspök is velünk!
2013 őszén szomorú hír érkezett, Apát úr meghalt. Novemberi temetésére Egerbe motoron mentem, ahol Lórival találkoztam. A koporsó leengedése alatt halkan brummogtak motorjaink. Végleg elbúcsúztunk Motoros Papunktól.
A kápolnában Petiék mondattak érte misét, a mise előtt Apát úr személyes dolgaiból ajándékokat kaptunk. A Kápolna egy méretes olvasót, amit hogy, hogy nem, de én szegezhettem fel a falra. Csapatom pedig egy keresztet, lila stólával.
Rácz Laci, felvidéki kovács barátunk kereszt-terveiből választottak Csontosék egyet, hogy az kerüljön ki a szabadtéri oltár mellé. A következő évben már láthattuk is!
Egyre érdekesebb programok kerültek a motoros búcsúba. Szervezőink ügyesen bevonva minket is, jobbnál jobb ötletekkel álltak elő. Beszélgetések tanúságtevőkkel, sportolókkal, könyvillusztrátorokkal, írókkal. Nagyon szívesen veszek részt ezeken. Felemelő érzés, amikor kezdődik a mise, és végül megáldják a motorom. Az egyik évben érdeklődő tisztelettel hallgattuk Pap Lajos szívsebész előadását közvetlenül a mise előtt. Ráfért a magyarságlecke az egész társaságra!
Nem csak a motoros búcsú alkalom arra, hogy felkeressük a szent helyet. Bujdosó Janó barátunk – eredetileg Kékestetőn felállított – kopjafájának is a kápolna kertje ad helyet 2020. augusztus óta.
Trianoni megemlékezés keretében állítottuk fel, és érte is szólt a szentmise.
Egy év kimaradt a vírusidőszak miatt, de mit is írok, hát volt azért egy kis összejövetel akkor és azért is!
Idén pedig visszaállt a rend. Pénteken a munkahelyemen is látszott rajtam a mehetnék, főnököm asszisztensnője meg is jegyezte: na indulj már, minek vagy még itt!
Két óra múlva már le is állítottam a motort a szokott helyére. Az Ecsédi Motorosok két hatalmas kondérban rotyogtatták a vacsorának valót, amikor hatalmas berregéssel egy kombájn kezdett dolgozni a kápolna melletti árpatáblában. Ha van időm, fel szoktam menni a falubéli Teri néni által mutatott úton a hegygerincre egy másik kereszthez. Ahogy mentem felfelé, néhány képet készítettem a munkálkodó gépről.
Arra lettem figyelmes, hogy a fülkében ketten vannak, és az egyikük hevesen integet. Kinyitja az ajtót és odakiált: nem akar felszállni?! Naná, hogy akarok. Ő le- és én felmásztam, helyet is foglaltam a vezető mellett. Jól elbeszélgettünk a gépzajban, amíg befejezte a maradék kétsornyi munkát. Nem akart zörögni nekünk a búcsún. Köszönöm, köszönjük!
Lekászálódva a gépről jutott eszembe: Sarlós Boldogasszony ünnepe van! Aratás!
Az esti gyertyás körmenet után, ahogy Bálintékkal megettük a vacsorát, kezdődött a koncert. A Blues Hangers jó hangulatot teremtett, néha megénekeltettek minket is, és csak kétszer nem bírta az áramfejlesztő…
Láttatok már különleges fényeket a természetben? Amikor erős fénypászmák szakadnak ki a fák lombjai közül, amikor megmagyarázhatatlan színekbe öltözik a világ? No, ezt képzeljétek el úgy, hogy az éjsötétben felszakadó fény egy történetet is elmesél. Minden megszűnik körülötted, egy másik világba keveredsz, ami körülvesz, zenél neked, beszél hozzád és magába fogad. Ez a fényszínház. Húzós volt a péntek.
Szombaton reggelire Hernyó mangalicaszalonnája fenséges volt. Utána a megerősödő napsütésben pakolgattunk padokat, asztalokat, kérés szerint. Szamurájkard-bemutató volt az első program. Azután a végvári vitézi oskolával ismerkedhettünk meg. Láthattuk, hogy kell szablyával vívni, fokossal harcolni és mire jó a színtiszta selyem derékvédő.
Ekkor már sűrűn nézegettem a parkoló felé. Vártam beszélgetőtársamat, Demkó Attilát. Egyszer csak beállt egy autó, Peti már ott is volt, láttam, megérkezett a geopolitikai szakértő, író. Attila közvetlen, nyílt, hamar megtalálta a motorosokkal a közös hangot az ebédlősátorban, a finom ebéd mellett. Kiderült, hogy munkahelyemtől tán egy kilométerre lakik. Még feltöltöttük flakonjainkat a forráskútnál, és már kezdtük, azaz folytattuk is beszélgetésünket a fák alatt, remélem Attila és hallgatóink megelégedésére. Újra és újra ajánlom Nektek a két könyvet: a Napról napra Trianon-t és a Máglyatűz-et, amelyben erdélyi motorosok is szerepelnek! Hivatalos programunk után körbenéztünk az egyre nagyobb kavalkádban, Attila serényen fotózott, még beszélgettünk kicsit. A kutyás bemutató után az ünnepi szentmise következett. A motoros pálos szerzetes atya pontosan tudja, mi a fontos nekünk. És figyelmeztetett is minket. Ha megfogadjuk tanácsait, tényleg mi lehetünk majd frissen szentelt motorjainkon a „jó példák két keréken”.
A felvonulás helyett összepakoltam, gondosan tettem a táskámba Petiék ajándékát és a dedikált könyvemet. Lassan indulok is, kicsit a kápolnára sandítok, amikor végre megszólal a harang. Köszönöm. Fentieknek és földieknek is.
Macho 2021.
https://szentistvanradio.hu/player/228752/2021-07-26%2018:35:00 A harminchetedik perctől…