Mise a Pilisben
Mise a Pilisben
Mise a Pilisben – Szombaton délelőtt gyönyörű időben (esett) indultunk Pötivel Pilisszántó felé, hogy a Boldogasszony Kápolnánál Macho-hoz csatlakozva végig hallgathassuk Böjte Csaba testvér miséjét. Nem tudnám megfelelő szavakkal átadni mondandóját, így csak érzéseimet és gondolataimat írom le.
A pilisszántói Boldogasszony kápolna magasan a település fölött helyezkedik el. Szemet gyönyörködtető kilátás és nyugalom fogadja az ideérkezőket. Jó egy kicsit elszabadulni a mindennapi problémáktól és hallgatva a misét egy ilyen tiszta helyen, igazi felüdülés a léleknek.
Ahogy körbenéztem sok ember könnyezte meg a szertartást. Köztük én is. A mise végén belestünk a kápolnába, megnéztük Pilis keresztjét és a sziklaszínház fölötti párkányon felállított Jézus szobrot.
Megismerkedhettem Szőnyi Józseffel vagyis Polgival aki rögtön két puszival köszöntött.
Szerencsénkre az esőfelhők már tovább szálltak így elindulva lefelé megtekintettük a Csillagösvényt, Smídt Róbert fafaragó alkotásait.
Leérve a faluba a ZiriBárban ebédeltünk, majd átmentünk a polgármesteri hivatal udvarába ahol a dévai mikulások találkozóját tartották. A falumúzeum ideiglenes kiállítását is megnéztük, szerencsénkre a tárlat vezetője volt olyan kedves és kinyitotta nekünk. Edényeket, mezőgazdasági tárgyakat, személyes kincseket rejtett a hely. Bennem felelevenedett gyermekkorom, és jó érzéssel töltött el, hogy sok öreg tárgyra ráismertem.
Felsétáltunk az öreg temetőbe, a Pálos emlékhelyhez, Boldog Özséb kopjafájához.
Aztán átmentünk a templomba. Szerencsénkre, – vagyis már felmerült bennem, hogy talán a szerencse inkább isteni gondviselés- megjelent Polgi.
Kinyitotta nekünk a rácsot, és megnézhettük szemtől szembe Pilisszántó Keresztes Kövét. Polgi, bár sok dolga volt és hajtotta az idő, mégis szánt ránk annyit, hogy beavasson a kő titkaiba. Kifelé menet pedig ajánlotta, hogy nézzük meg a nem messze lévő termékenység követ. Mivel neki indulnia kellett, így a hely kulcsát Macho kezébe adta. Pár házzal lejjebb zöld kapuhoz értünk, elsőre nem is gondoltam, hogy milyen különleges helyre fogunk belépni.
Egy pincébe érkeztünk, majd ahogy beljebb haladtunk, megnyílt előttünk egy hosszú alagútrendszer. Megtaláltuk a termékenység követ. Egy másik üreg több méter mély volt, és még lejjebb is mehettünk volna, de csak Macho volt olyan elszánt, hogy leereszkedjen.
A nap szép lassan elszállt és azon kaptuk magunkat, hogy délután lett, így lassan elindultunk. Leadtuk a kulcsot a templom melletti fagyizóban, és beszélgettünk a Tulajdonossal.
Visszasétáltunk a járgányokhoz, elköszöntünk és hazafelé vettük az irányt. Végezetül annyit még elmondanék, hihetetlenül jó érzés volt Pilisszántón lenni. Kiszabadulni a zajos fővárosból. Egy kicsit hátrahagyni a minden napi nyüzsgést. Az emberek kedvesek, büszkék az értékeikre és igazi összetartó közösség, amit nagyon jó látni a mai világban. Nagyon sok dolgot hallottam, tudtam meg és éltem át.
Köszönöm! Hálás vagyok!
Börni