Motoros a szívem

Motoros a szívem

  A “Motoros a szívem” bejegyzés annak apropóján született, hogy a napokban kaptunk egy levelet a honlapunkon keresztül, amit a szerző beleegyezésével szeretnénk veletek megosztani. Első olvasatra talán nem is tűnik olyan érdekesnek. De valami mégis azt mondatta velem, hogy ebben a pár sorban több van annál, mint néhány szó vagy mondat vagy kérés. Több van mögötte, egy ember. Olyan ember, aki ismeretlenül is készen áll arra, hogy felvállalja mindenki előtt gondolatait, személyes érzéseit. Éppen ezért úgy éreztem, nekem is személyesen kell őt megszólítani, nem pedig hivatalosan, mint a Hunyadi Rend Adminisztrátora.

  Csaba azzal keresett meg minket, hogy látta a Déva 12. túra videóját, amin felbuzdulva ő is szeretné átélni mindazt, amit a részvevők érezhettek. De volt valami ebben a pár sorban, ami mélyebben elgondolkodtatott. Csakúgy, mint közel egy éve, amikor is lejegyeztem a “Miért élünk?” című írást. Felsejlettek az akkori sorok, párhuzamot éreztem a kettő közt. Hogy miért? Ha elolvassátok, megértitek:

“

Sziasztok!

  Őszülő fejemmel ismét motorra ültem. Most már megtehetem, hogy egy kicsit a magam szórakozására is költsek, hát vettem egy DragStart. Nem vet fel a pénz, de szívesen adnék én is oda, ahol nagy a szükség, így boldogan csatlakoznék a csapathoz és segítenék erőmhöz mérten és boldogan, meleg szívvel. Láttam a Déva 12 videót. A kb. 100 motoros, aki elindult, hogy segítsen… szóval meghatott. Ezt én is át AKAROM élni többször Veletek. Isten áldja a segíteni akaró magyarokat!

“

  Van ebben valami szívet melengető, megnyugtató érzés. Bizonyosságot ad, hogy amit a Hunyadi Rend képvisel, az másoknak is fontos lehet. Jó ilyen visszajelzést kapni, mert a sok nehézség, a rengeteg munka – amit a túra szervezésébe fektetünk -, megtérül, termékeny talajra talál az elvetett mag és beérik a gyümölcse. Nem csak a meglátogatott gyerekeknek, hanem a túrán részvevőknek is újra erőt és hitet adva tudunk segíteni, hogy megtalálják helyüket a mindennapok gondjai közt.

  Miután megírtam, hogy természetesen örömmel fogadjuk elhatározását, hogy újra motorra ülve szívesen velünk tartana, kaptunk válaszul egy olyan gondolatsort, ami tovább mélyítette azon elhatározásomat, hogy megírom Csaba levele okán felszínre törő gondolataimat.

Hunyadi Rend – “Motoros a szívem”

  Sajnos a mai modern világunk személytelen. Annak ellenére, hogy a világ szinte bármelyik pontjáról, bárkivel kapcsolatba tudunk lépni, elfelejtjük  a személyes találkozások örömteli pillanatait. Azokat a momentumokat szalaszthatjuk így el, amik talán befolyásolják további életünket, sorsunkat, döntéseinket, vágyainkat. Talán csak azért, mert úgy gondoljuk, nincs rá időnk. Az én életem is megváltozott, amikor olyan emberekkel köthettem személyes barátságot, akiket előtte soha életemben nem láttam.

  Az első pillanattól azt éreztem, hogy jó helyen járok, itt van a helyem köztük. Ha csak e-mailben vagy más közkedvelt közösségi oldalon botlottam volna beléjük, már nem is emlékeznék rájuk. De így, hogy volt szerencsém személyesen találkozni velük, egészen másképp alakultak a dolgaim. Megtanultam, hogy tehetek a saját életem jobbá tételéért, segíthetek másokon, aminek nem az anyagi jólét az elsődleges alapja. Hanem az olyan túrák, mint például a Déva túrák.

  Visszatérve a megkeresésre, ez érkezett Csabától válaszul:

“

Szia László!

  Köszönöm soraid! Ebben az embertelen világban jóleső érzés, hogy valaki személyesen szól hozzád! Az e-mailek automatikusak – ne válaszolj rá – olvashatod az utolsó sorban, de a telefon is csak gépiesen sorolja a menüpontokat…

  Természetesen tegyétek közzé levelem, ha úgy gondoljátok, buzdíthat másokat.
Még elmondok pár gondolatot magamról, ha szabad és nem azért teszem, hogy válaszolj rá, biztosan van más elfoglaltságod is, csak hogy jobban megismerjetek. Nem titkosak ezek a sorok sem.

  Volt két nagyon jó barátom. Sajnos már egyik sem él, mert egy otthoni szerencsétlen baleset, illetve, a másikkal egy szívműtét utáni lábadozás szerencsétlen kimenetele végzett. Biztosan Te is tudod, amikor az ember nem haverról, hanem BARÁT-ról beszél. Egyik régebbi eset, de a másik 2015-ben történt, de abban az évben halt meg apósom és apám is. Persze itt a párom, két lányom, a nagyobbik már motorozik, boldog vagyok, de ha valakinek nincs igaz barátja, az csak fél ember. Olyan barátra gondolok, akivel nem beszélsz minden nap, de, ha felhív éjjel 2-kor, hogy segíts, csak annyit kérdezel, hova menjek, mit vigyek? Persze nem ezért kezdek el újra motorozni. Mikor megnéztem a 2016-os videót, azt éreztem közétek tartozom. Nekem igazából motoros a szívem.

  Múlt évben tettünk párommal egy elég nagy kört Erdélyben. Torockóval és a Székelykő megmászásával indítottunk, aztán a Transfogarasi út észak-dél irányban – azt motorral is meg akarom tenni, lélegzet elállító, majd Törcsvár közben a rengeteg aprócska falu az igaz-magyarokkal, akik még románul sem tudnak, viszont úgy ismerik a magyar történelmet, hogy sokszor megszégyenítenek bennünket, mert mi tanultuk, nekik viszont ez a hitük, ez ad nekik erőt, hogy magyarok maradhassanak. Mert ők az igaz magyarok…
Sok képet készítettünk párommal, mert őt is megfertőztem a fotózással. Nem vagyunk profik, de gondolom egy-egy túrán jó, ha többen is fotóznak.

  …szóval, ha segíteni kell bárhol, nem kell, hogy szóljatok, csak intsetek, – ha tudom lányomat is hozom -, megyek és nagyon jó, hogy közben motorozhatunk is… 🙂
Köszönöm, hogy meghallgattál!

Baráti Üdvözlettel!

Ő. Csaba Győrből

“

  Ugye ti is átérzitek, ami mögötte van? Nem is kívánom megmagyarázni. Mi is azt érezzük: motoros a szívem.

  Köszönjük Csabának ezt a pár sort és bízunk benne, hogy vele is találkozhatunk személyesen 2017. szeptember 16-án Nagyszalontán, a 13. Déva túrán csakúgy, mint veletek, akik ezeket a sorokat olvassátok!

— Lesbat —