Betöltés...

Berzétéről 2012. ősz

Hajnali öt óra. Még sötét van, égnek a lámpák. Ébredés után megjegyeztem, hogy szombaton én ilyenkor szoktam hazaérni. Október 13-án a Hunyadi Rend elindult Berzétére két kocsival és egy teherautóval.
Az út egészen más volt, mint szokott lenni. Volt, aki bánkódott amiatt, hogy a szép időben nem motoron ülünk, de számomra így is nagy élmény volt az utazás. Örültem neki, hogy azt a kevés időt is úgy tölthetjük el egymással, hogy közben beszélgetni tudunk, hogy a tájban nem csak magunk gyönyörködhetünk.
Berzétére érkezvén először a templom volt, amire felfigyeltem. Egy egyszerű, fehér templomtorony emelkedett a város felé jelezve, itt jelen van a hit. A hit, amelyet a Mudi házaspár immáron napra pontosan tíz éve táplál mindenkibe, aki erre jár.  Mert minekünk is kijutott belőle, nem is kevés. Az adomány átadása után lementünk a templom kertjében lévő almafákhoz, hogy segítsünk, és persze kóstoljunk. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a cefrébe való alma szedését egyáltalán élményként számolom el, azt pedig pláne, hogy jónak. Valahogy senki nem érezte fáradtságnak a dolgot, sokkal inkább élveztük. Megegyeztünk, hogy ha már pálinka lesz belőle, visszamegyünk és azt is megkóstoljuk.
Ezután megebédeltünk. A házigazdák még forró gulyással kínáltak bennünket. Az asztali áldás egy olyan pont volt a napban, amelyet senki nem fog elfelejteni, aki akkor annál az asztalnál állt. Egy bibliai példát ültetett át napjaink témájába Mudi Róbert és egy olyan egyszerűcske igazságot mondott, amely mindenki fejében bennragadt. Ha választhatna, hogy Isten ünnepi dolmánya vagy bocskora legyen-e, ő a bocskort választaná, hiszen azt minden nap viseli az Úr.
Akkor, ott jöttem rá, hogy nem kell megvárni a nagy alkalmakat, ha mindennap tesszük a dolgunk, mi is „bocskorrá” válhatunk.
Ezután jött a búcsú, amely soha nem könnyű, de mégis mindig elviselhetőbbé teszi az a tudat, hogy visszatérünk. Mert visszatérünk, mert szükségünk van egymásra. Nem csak az árvaháznak az adományra, hanem az adományozónak is a hálára.

A Hunyadi Rend Bocskorai,
Laura, a kis bocskor

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás