P. Mobil Rockmúzeum
P.Mobil Rockmúzeum
Az idei pünkösdi túra alkalmával ellátogattunk Nyitragerencsérre, ami a P. Mobil Rockmúzeum hazája. Még tavaly merült fel az ötlet, hogy az idei túrán látogassunk el erre a helyre. Nem sokat tudtunk róla, mindössze csak annyit, hogy létezik egy megszállott, aki rengeteg P. Mobil relikviát gyűjtött maga köré. Mivel a csapat nagy része személyesen is átélte a Mobil koncertek hangulatát, kézenfekvő volt, hogy több évtized után elzarándokolunk erre az érdekes helyre.
Még a túra előtt felvette Macho a kapcsolatot Katona Lacival, aki a múzeum szellemi atyja. Előzetes egyeztetéseket követően megállapodtunk, hogy május 15-én vasárnap délután kettőre ott leszünk. Az előző napok szürke felhői lassan szakadozni kezdtek, amikor Esztergomnál átkeltünk a Márai Valéria hídon. A kezdeti borongós, zord időjárás kezdte szebbik arcát mutatni. Egyre több napsütésben volt részünk, ami kissé feledtette velünk a reggeli zápor emlékét.
Ahogy közeledtünk úticélunk felé, felvetődött a gondolat, hogy hogyan is fogunk odatalálni, hiszen egyikőnk sem tudta pontosan, melyik utcában találjuk a múzeumot. Nyitragerencsérre érve néhány támpontunk ugyan volt a címet illetően, de sajnos a GPS-ben nem találtuk meg a keresett utca nevét. Aztán Macho elővette a mellkasánál hordott (hőszigetelő funkciót is ellátó) papírlapot, amin Lacival történt egyeztetése kapcsán felvázolt jegyzetek voltak. Temetőnél balra, aztán tovább az X.Y. utcán, aztán a 33. számnál jobbra és így tovább. A probléma mindössze annyi volt a falu végénél állva, hogy ezeket a feljegyzett utcákat sem sikerült elsőre megtalálni a GPS-ben. Próbáltuk megkeresni Lacit telefonon, de miután nem sikerült elérni, tovább próbálkoztunk az utcanevekkel. A felületes olvasó talán mosolyogna, hogy miért nem képes valaki megtalálni egy utcanevet. Nos a magyarázat elég kézenfekvő. Egyikünk sem tud szlovákul, így az utcanevek megfejtése nem kis feladat. Čerešňová, Jelenecka, Chryzantémová stb. nem szokványos nevek számunkra. De aztán csodák csodájára hirtelen felfedezni véltük az egyik utcanevet a GPS képernyőjén. Hurrá! Innen visszafejtve Macho jegyzeteit végre sejtettük, merre induljunk.
P. Mobil Rockmúzeum
Meg is találtuk a Čerešňová 33. számot, ahol a jegyzet szerint el kell kanyarodni. Bekanyarodva egy emelkedőn találtuk magunkat és épp visszafordulni készültünk, amikor végre megpillantottuk a rockmúzeumnak otthont adó házat. Kellemes környezet, nagy parkoló, gyönyörű ház. A bejáratnál már nagy betűkkel ott virít: P. Mobil Rockmúzeum. Helyben vagyunk, megérkeztünk. Kezdeti tanácstalanságunkat megtörte egy érkező autó, amiből a legendás helyet létrehozó tulajdonos pattant ki. Egyből szeretetteljes fogadtatásban volt részünk, nem hasonlítható össze egy hagyományos múzeum bejáratánál minket üdvözlő idős hölgy köszöntésével. Miután könnyítettünk a szerelésen, beléptünk a szentélybe. Míg azon tanakodtunk merre is induljunk ezen az emlékvasúton,
Hány pálinkát tölthetek?
Laci már számolta a pálinkás poharakat. Kérdezgette, hogy pontosan hányan is vagyunk, hiszen mindegyikőnk jogosult egy rövidital elfogyasztására. Kicsit meghökkentette a válasz, hogy köszönjük a szíves kínálást, de nem fogadhatjuk el, mivel vezetni fogunk. Többször is megkérdezte, hogy valóban jól hallja-e a választ, de megnyugtattuk, hogy igen, nem iszunk alkoholt, ha motorozunk. Némi engedményt azért adtunk a benzintyúkoknak, nekik engedélyezve lett egy kis kupica a nemes italból.
Lassan elkezdtük bejárni az emlékhelyet. Rengeteg olyan fénykép, lemezek, hangszerek, keverők, hangszórók, mikrofonok stb. van felhalmozva a helyiségben, ami valamilyen módon a Mobilhoz köthető. A számtalan tárgynak egyetlen célja van, hirdetni a P. Mobil legendáját.
Rengeteg emlék
Készültek a fényképek, előtörtek az emlékek és már épp kezdtük azt hinni, hogy egyszer azért körbeérünk a szobában, amikor a tulajdonos felhívta a figyelmünket, hogy a kiállítás folytatódik a lépcsőn lefelé az alsóbb helyiségek felé is. Kiderült, hogy az csak a kezdet, amit addig láttunk. Rengeteg plakát, fénykép, hangszerek, mind a P. Mobil történelmének része. Laci elmesélte, hogy eredetileg a múzeum a szocialista blokkban működő rockzenekarok emlékhelye lett volna, de aztán ez lett belőle. Nem baj, ez nekünk szívhez szólóbb, mint egy NDK Puhdys vagy Karussel zenekarról készült kép, plakát.
Folytatás lefelé
Amit a kiállításból egyedül hiányoltunk, az a zene volt. Jó lett volna a közel másfél órás séta alatt, ha halkan szól a háttérben a Kétforintos dal vagy a Roctóber. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Vendéglátónk végig jelen volt, de nem tolakodóan, hanem segítőkészen, válaszolva a kérdéseinkre vagy elmagyarázva néhány tárgy fontosságának okát.
A kohéziós erő
Aztán eljött a búcsú ideje is. Miután kezdtünk készülődni, Laci meglepett minket egy üveg alma pálinkával. Talán nem is tudja, de nagyon megörültünk ennek a kis gesztusnak. Nem is a pálinka értéke miatt, inkább azért, hogy este alkalmunk lesz elfogyasztani baráti társaságban, visszagondolva kicsit az előző napok élményeire. Kohéziós erejét többre becsültük, mint a maligánfok hatásának lehetőségét. 😉
Távozáskor még szerét ejtettük egy közös fotónak – amiről sajnos pont Macho hiányzik, mivel ő készítette a képet -, majd nyeregbe pattantunk és a szikrázó napsütéstől átmelegedve megkezdtük visszautunkat a búbánatvölgyi szállás felé.
Hunyadi Rend
Hatalmas élmény volt ez a kiruccanás felvidékre, mindenkinek csak ajánlani tudjuk ezt a ritka értékekkel bíró helyet, a Kárpát-medence első rockmúzeumát. A hely ismertetőjét itt találjátok, érdemes meglátogatni.
Lesbat